Apaként az élet

▪️ 50. rész ▪️

CHRIS

Alighogy haza ért már úton is voltunk gyógyszert kiváltani. Míg Lara totál higgadtan kezelte mikor a sokadik gyógyszertárban is azt a választ kaptuk, hogy nincs készleten én majd fel robbantam, őrjöngtem.

- Gyere...kérlek. - húzott kifelé.

- Nem akarom elhinni, hogy ennyi helyből egyben sincs! - háborogtam.

- Chris menjünk haza, majd holnap kérek másik gyógyszert.

Úgy gondolom nem hiába ezt írta fel neki, úgyhogy a föld alól is előkerítem.

Már két faluval is odébb voltunk, itt végre megkaptuk a felírt orvosságot. Vizet is kértem hozzá, hogy Lara azonnal bevehesse.

Az éjszaka közepén érkeztünk haza, Larán láttam a kimerültséget, alig pár perc alatt el is aludt.

A szoba csendjében millió gondolat foglalta el a fejem.

Aggódtam miatta...
Gondolkodtam a műhely nyitásán...mikor nyissam?!...Megnyissam e egyáltalán?!
A lánykérésen ami már olyan régóta a terveim közt szerepel...
Egyszóval mindenen.

- Ühmm. Bújj ide. - motyogta mellőlem Lara - Fázom.

Teste tűz forró volt.

- Mérd csak meg a lázad...- mentem ki a lázmérőért.

Beigazolódott, lázas.

- Hozok gyógyszert. - siettem a konyhába.

Ettől most még jobban aggódtam. 

- Chris...bármi lesz is...nem akarok újra műtétet. Ne engedd kérlek! - motyogta sírva.

- Shhh!  Minden rendben lesz!

- Neee. Igérd meg. - egyre jobban zokogott.

Kimentem vizes ruháért, amit csuklójárá tekertem.

Egy órája már, hogy gyógyszert vett be mégis tüzel a láztól. Brúnót hívtam, hogy jöjjön be.

- Itt vagyok.

- Larát kórházba viszem. - mondtam a karomba véve.

Hadonászva ellenkezett.

- Nem! Nem akaroom.

- Bébi így nem maradhatsz! - próbáltam meggyőzni de hiába.

Én is hajthatatlan vagyok, tehát bevittem. Út közben hívtam az orvost, felkészülten várt ránk.

- Lázas, nem viszi le semmi. - mondtam a folyosóra érve.

- Itt várj! - utasított majd tovább vitték.

Még most is zokogva ellenkezett. Szörnyű volt ezt látni és hallani.

- Nyugtatót adtam neki. - jött ki az orvos hosszas várakozás után - Illetve lázcsillapítót. A gyulladás okozhatja. Ha nem csillapodik műtétre lesz szükség. Ebben az állapotban csak te adhatsz erre engedélyt.

Pont ettől féltem.

- Nem akarja a műtétet.

- Az végzetes lehet. - ezzel hagyott magamra.

Örjöngtem magamban...Ha nem engedem a műtétet elveszítem...ha engedem akkor is. A falat ütöttem ököllel.

- Elég Chris! - állt elém Brúnó.

- Te mit ... ?! Liza hol van?!

- Nyugodj le! - kiabált - Gregorral a másik folyosón. Láttam mekkora a baj, ide kellett jönnöm.

- Gregor itt van?!

Közben visszatért az orvos.

- Menj be hozzá.

Azonnal indultam.

- Hogy van?

Oda értünk a szobába.

- Talán lentebb ment a láza. De még korai lenne megmondani.

Békésen aludt.
Istenem add,hogy rendbe jöjjön..

- Menjünk haza. - hallottam halk hangját.

- Maradnunk kell. Amíg jól leszel.

- Ne, kérlek. - zokogásba tört ki.

- Figyelj rám! Szerelmem...nézz rám! Így. ... Csak addig maradunk amíg elmúlik a láz.

Nemlegesen rázta a fejét.

- Shh...baby.

- Chris ...

Vissza aludt a mondat közben.

- Bejöhetek? - nyitott be Brúnó.

Csak bólintottam.

- Van valami?

- Lejebb ment a láza, talán. De őszintén nem tudom mi lesz.

- Ne hülyéskedj...jó kezekben van! Rendbe lesz.

Próbált bíztatni .

- Nem akarja a műtétet. Ha nekem kell dönteni és megengedem elveszítem őt. Ha nem akkor is. - szakadt ki belőlem minden félelmem.

- Ez nem fog megtörténni. Érted!?

A doki kizavart bennünket vizsgálat miatt.