Apaként az élet

▪️13. rész ▪️

CHRIS

Ha Lara nem gondolkodik azon, hogy a néni akár Nikinek is megadhatta a címet, talán eszembe sem jut és kitudja mi történik ha itt hagyom őket.
Gyorsan össze szedtük a cuccaikat és egy bérelt autóval elindultunk. Előtte még eláltam a saját autómmal a ház elől mintha csak én távoznék. Úgy hagytam az autóban Larát, hogy ha meglátja Nikit azonnal induljon el. Amire ő bepánikolt.
Szerencsére nem volt szükség erre a lépésre.

Egyetlen cél volt, hogy biztonságban legyenek.

Jó ideje úton voltunk, több várost is elhagytunk így megálltunk egy étteremnél. Ettünk vagyis jobban csak én mert Lara egy csésze levest sem tudott megenni.

A kocsiban megetette  Lizát is aki jutalmúl lebukta őt. Már az első pillanatban mikor az ajtóban megláttam is feltűnt, hogy mennyivel vékonyabb. De most ahogyan a pólót át vette még szembetűnőbb volt a változás. Ezt muszáj vissza fordítanom.

A második ház amit néztem nagyon tetszett, Lara rám bízta a döntést de láttam, hogy neki is tetszik. Így elmentünk megnéztük és meg is vettük.

- Szinte álom szerű ez a ház. - mondta újra és újra körbe nézve.

- Látom ahogy Liza a kertben játszik, a kutyánk szaladgál körülötte mi pedig a teraszról nézzük őt. - a mondat közben kisétáltunk a teraszra.

- Kutyánk lesz? - nézett rám. 

- És még legalább egy tucat gyerekünk. - nevettem el magam a végén.

- A kutyát elfogadom...de nem akarok egy tucat gyereket. - dőlt a mellkasomnak háttal - Egyet...talán kettőt.

Eddig ezt a témát nem érintettük ugyanis igen korai lett volna egy ilyen friss kapcsolatban.

Egy ideig csak ültünk és néztük a kertet, amit a mobilom csörgese zavart meg.

Brúnó hívott.

- Jól vagytok?! Most láttam, hogy leégett a ház. - kérdezte aggódva.

- Eljöttünk onnan.

- Ez a nő teljesen megbolondúlt. Biztonságban vagytok?

- Igen. Haza megyek és elintézem.

- Haza mész? - kérdezte elcsukló hangon mögülem Lara.

- Még hívlak bro. - tettem zsebre a mobilom - Muszáj véget vetnem Niki hadjáratának. Felgyújtotta a házat  miután eljöttünk.

- És ha itt is ránk talál?

- Nem hagyom! - öleltem át - Mindent megteszek, hogy vége legyen. Aztán jövök vissza hozzátok. 

- Azonnal indulni akarsz?

- Nincs más választásom.

Könnyei végig folytak arcán.

- Kérlek ne sírj. - töröltem le - Ha ennek vége megígérem soha többé nem hagylak magadra.

- Szeretlek.

- Mindennél jobban baba. - csókoltam meg.

Nehezemre esett elbúcsúzni de indulnom kellett. Így autóba ülve elindultam haza.

Első sorban a kocsimért. Aztán azzal haza. Az úton végig rájuk tudtam gondolni. Mihamarabb szeretnék újra velük lenni.

Haza érve a lakásomon Brúnó várt.

- Örülök hogy látlak. - pacsiztunk le - Jó helyen vannak?

- Ha ennek vége oda költözöm. - avattam be.

- Beszéltem Gáborral, tudod akit mondtam...segít. Talákozzunk vele felhívom.

Az éjszaka közepén erre nem tartottam sok esélyt, de meglepetésemre rögtön mondta hogy idejön.

Nem is kellett tíz perc már csengetett.

- Sziasztok. - jött be - Brúnó elmondta miről van szó.

- Ez azóta fokozódott...a barátnőm házat felgyújtotta. Szerencsére nem volt benn,mert elvittem onnan. De ez a nő nem normális.

- A gyújtogatás miatt feljelentés indult, egy szomszéd látta, a személyleírás alapján azonítható. Viszont eltűnt. Sehol sem találjuk.

Muszáj megtalálnunk.

Innentől a napok ugyan olyanok voltak, bejártam dolgozni, üres babakocsit tologattam a parkban, hogy fent tartsam a látszatot. Larával itthonról sms-ben beszélek egy eldobható mobilról, nem akarom megadni az esélyt, hogy bárki hallja ha vele beszélek.

Rettenetesen hiányoznak mindketten.
Két hét telt el, nem láttam nem hallottam a hangját. Most már nem bírom. Muszáj felhívnom.

- Brúnó ... add a telefonod. 

- A telefonom? - állt értetlenül.

- Hallani akarom a hangját, látni őket...csak egy pár percre.

Szó nélül átnyújtotta a mobilját.

- Igen? - vette fel kis várakozás után.

- Szia.  

- Chris? Tényleg te vagy?! - lepődött meg.

Rányomtam a kamerára. 

- Épp sétálunk. - mutatta a babakocsiban alvó lányom - Annyira hiányoztok. 

- Te is. - válaszolta szomorúan - Megtaláltátok?

Nemlegesen ráztam a fejem.

- De megfogjuk, addig nem nyugszom. - tettem hozzá.

- Csak ne tartana ilyen sokáig. 

Liza kacarászott a háttérben.

- Nem alszik?

- Lia játszik vele. - fordította át a kamerát.

- Annyira szeretnék veletek lenni.

- Akkor hagyd a francba Nikit és gyere ide.

- Akkor sosem lesz vége.

- Majd a rendőrség megkeresi.

Ezen nevetnem kellett.

- Az eljárást is meg akarják szüntetni mert nem találni. Akkor ők fogják keresni?

- Akkor maradj és hajtsd Nikit... - nyomta ki a telefont.

Hiába hívtam újra nem vette fel.

- Nehéz neki is. Ott van egyedül egy idegen városban gyerekkel,iskola mellett.

- Értük csinálom...

- Ő is tudja. De gondold magad a helyébe.  - próbált nyugtatott.