Apaként az élet

▪️56. rész ▪️

CHRIS

Hihetetlen, hogy mai nap után egyetlen balul elsűlt poén tönkre tehet minden...és mégis. Úgy kellett elmennem szórakozni, hogy Lara nem volt hajlandó megbeszélni velem. Ezen kattogtam egész este így nem igazán tudtam elengedni magam.
Velem ellentétben Brúnó...na ő oda tette magát. Csajozott és piált. Én meg csak a pultnál ültem és kortyoltam az italom.

Hajnal négy körül érkeztünk haza, Brúnó taccsra tette magát, hiába kértem, hogy halkan menjen a szobájába letarolta a komódról az vázát ami apró darabokra tört ezzel felverve Lizát. Meglepett, hogy Lara ott volt vele.

Miután mondta, hogy egész éjjel ébren volt vele, a karomba véve vittem őket a hálóba. Hamar elaludtak mindketten. Egy ideig csak néztem őket...majd lementem eltakarítani a szilánkokat aztán lefeküdtem aludni.

Alig egy órát alhattam, Liza felkelt nagyon sírt. Felvéve át mentem vele a szobájába tisztába tettem, bekentem az ínyét és adtam neki egy adag tápszert. Ahogy hatott az ínyén a zselé megnyugodott viszont aludni nem akart.
Bárhogy próbáltam altatni.

- Te már ébren? - kérdeztem Brúnót aki a kanapén ülve kávézott.

- Szörnyen fáj a fejem.

- Ooo mindent értek. Talán túl sokat ittál az éjszaka. - nevettem.

- Nagyon vicces vagy. - morgott.

Bekapcsoltam a tévén egy kis gyerekdalos válogatást.

- Ez majd segít a fejfájásodon. - néztem rá.

Megölt a szemével.

Lizának viszont tetszett így nem kapcsolta ki. Készítettem egy kávét magamnak is amivel odaültem hozzájuk.

- Lara nagyon haragszik ránk? - kérdezte Brúnó.

- Nem. - hallottuk mögülünk.

- Baba. - ugrottam fel, hogy átkaroljam - Direkt lejöttünk, hogy tudj pihenni.

- Felijedtem, hogy nincs mellettem.

- Életem. - öleltem magamhoz.

- Aja. - indult felé Liza is.

Felkapva megpörgette ami nagy nevetést váltott ki belőle.

- Bro...estére össze tudod kapni magad? - fordultam Brúnó felé - Elvinném randizni Larát...Ha nincs ellenvetése. - utóbbi részét már felé fordulva mondtam.

- Naná menjetek! - adott választ Brúnó.

- Van hozzá kedved? - néztem Larára.

- Ha nem vagyok szigorú pihenésre ítélve...

Mosolyodott el a végére. 

- Te kis ... - húztam magamhoz egy csókra.

- Mi a terv?

- Kíváncsi vagy igaz?! Majd meglátod.

Nem akartam elmondani, legyen az egész meglepetés.

- De tudnom kellene ahhoz, hogy tudjam mit vegyek fel.

- Bármiben csodálatos vagy. - néztem a szemébe.

Annyira zavarba jött...és ezt annyira imádom. 

- Elmegyek és elintézek pár dolgot a nyitással kapcsolatban...velem jössz? - még mindig a szemeit fürkésztem.

Nemlegesen rázta a fejét.

- Fel kell készülnöm...este randira megyek.

Csókkal búcsúztam tőle. Egy puszit nyomtam Liza homlokára is.

- Én is kérek! - közeledett csücsörítve Brúnó.

Nagy nevetés tört ki.

- Ha kapsz te mész a randira. - tette hozzá Lara.

- Bocs tesó. Őt akarom. - álltam mellé.

Lassan megindultam a dolgomra. Sietősre fogtam, hogy mindennek a végére érjek.
És nem csak a nyitás teendői foglalkoztattak.