Apaként az élet

◾️35. rész ◾️

LARA

Chris elé ahogy az ölébe ültem le szállt a vörös köd és bár mondtam, hogy hagyjuk meg a hálószobába ezt, ő addig húzott, addig csókolta a nyakam míg nem bírtam tovább ellenkezni. Először ujja tempós mozgása alatt próbáltam befogni a szám közben az ételt kevertem és az élvezettől csuklottam volna is össze ha nem kapaszkodom. Megpördítve levette az egyetlen zavaró textilt és a pultra emelve belém vezette magát.
Őrült tempót diktált. Alighogy átléptem az élvezés kapuját megjelent Brúnó. Nem tudom elég gyorsan távolodtunk e el. Chris felkapta és zsebre tette a bugyim mielőtt a haverja észre vette volna.

- Ha előbb jön...

- Akkor lát téged a pulton...de takartam volna mindent. - csókolt meg - Talán nem volt jó?!

- De, eszméletlen jó volt.

- Akkor gond egy szál se. - elégedetten mosolygott - Ezt megtarthatom? - lengette a fehérneműm.

- Nem. - vettem el - Még ezzel dicsekednél a haverodnak...

- Pont ez volt a tervem.

- Menthetetlenek vagytok. - ráztam a fejem vissza fordulva a tűzhelyhez bele kevertem és megkóstóltam.

Kész lett a kaja is.

- Menthetetlenül szerelmes vagyok beléd. - súgta a fülembe ahogy karolt hátulról.

Szembe fordulva megcsókoltam.

- Én is szeretlek.

Pár percig csak álltunk ott ölelkezve.

- Felmegyek és felöltözöm. - motyogtam egy újabb csókba.

- Nekem tökéletes vagy így is.

- Azt elhiszem, de ha Liza felkel szeretném sétálni vinni.

- Elkísérlek.

- Megtalálom a szekrényt. - nevettem - Maradj csak.

- A sétára gondoltam...de most hogy mondod dolgom van a szobában is. - elindult húzva magával engem is.

A szekrénybez mentem hogy kivegyek belőle valami kényelmes darabot mikor a derekam karolva húzott az ágyra.

Ahogy mellette landoltam már főlém helyezkedett.

- Telhetetlen vagy.

- Nem elég belőled. - csókolta a nyakam.

Felhúzva megszabadított a pólótól és a melltartótól is. Beharapva ajkát nézett végig rajtam.

Minden porcikám végig csókolta. Kínzó lassúsággal haladt egészen le a belső combomra de csak húzott. Éppen csak érintett.

Levettem a polóját majd a hátára löktem. Az ölébe ültem körmeim lassan húztam végig a mellkasán és a hasán. Ahogy a hasa aljához értem nagyokat sóhajtott. Lökött rajtam egyet így előre billentve tolta le gatyáját majd csipőnél megragadva húzott magára.

- Ez megunhatatlan érzés. - nyögte ahogy csipőm tekertem.

Felülve lassított rajtam a hátamra döntve vette át az irányítást.
Szusszanásnyi időt nem hagyva keményen hatolt belém. Felnyögtem de azonnal befogtam a szám.
Tempósan mozgott miközben elhúzta a kezem a számról.

- Így nem fogom tudni elhallgatatni magam. - próbáltam elmondani egy szuszra.

- Nem is akarom. - csókolt vadul.