Apaként az élet

▪️12. rész▪️

LARA

A kórhazból haza érve átbeszéltünk minden. Teljes szívemből gyűlölni akartam, hetekig ezt sulykoltam magamnak mégsem tudom.
Minden ellenére szeretem, rettenetesen szeretem.

- Ez azt jelenti? - suttogta ajkaink el nem választva.

Csak bólogattam.

Bízom benne, hogy túl tudunk lendűlni ezen.

Viszont volt még valami amire félve tértem rá.

- Chris...

- Igen. - nézett rám.

- El fogsz menni igaz? - tettem fel a kérdést.

Eltűnt a mosoly az arcáról.

- Szóval igen. - válaszoltam magamnak.

- Niki veszélyes, nekem nem tud ártani...csak azzal ha titeket bánt. Ezt  nem engedem meg.

Legbelül tudtam, hogy így lesz.

- Ma még biztosan itt maradok. - emelte magára a tekintetem.

Közben Liza felébredt. Nagyon éhesen kelt, míg Chris a kajáját csinálta, én tisztába tettem.

Felhúzott lábamra fektetve beszéltem hozzá. Még gügyögött is válaszul.

- A végtelenségig tudnám nézni ahogy törődsz vele. - mondta az ajtóban állva.

- Addig nem bírja kaja nélkül. Igaz? - kérdeztem Liza babát - Add csak. - nyúltam az üvegért.

Amíg evett a gondolataimba merültem. Valami befészkelte magát a fejembe és nem hagy nyugodni.

- Valami baj van? - kérdezte leülve mellém - Látom, hogy nagyon gondolkodsz.

- Eszembe jutott valami...azt mondtad a néni adta meg a címet.

- Igen.

- Akkor az is lehet, hogy már ő is tudja.

- Ide jött volna.

- De itt vagy...mivan ha azt várja, hogy elmenj? - kimondva még inkább megijesztett.

Elgondolkodott ő is.

- Nem vagytok biztonságban itt. - állt fel idegesen.

Azt láttam rajta, hogy fejben ezer lehetőséget vázolt fel.

- Bérelek egy kocsit. Amivel elmegyünk innen...menet közben kitaláljuk hova.

Telefonált. Majd szedelőcködni kezdett.

- Mérges vagyok magamra, amiért erre nem gondoltam. Ha nem jövök vissza...ő meg ide jön...

- De itt vagy. - léptem elé.

- Rettenetesen féltelek téged és Lizát. - ölelt mindkettőnket.

Át adtam a kicsit neki és a bőröndbe pakoltam a ruháim. Liza már hordozóban.
A bérelt kocsit letették a hátsó utcán.

- Tedd le! Majd én viszem. - mondta ahogy felakartam venni a hordozót.

- Elbírom. - erősködtem de hiába, magára pakolta a táskákat, megfogta a hordozót és indultunk.

Direkt égve hagyta a villanyt pár helységben.

Egy fekete terepjáró mellett állt meg.

- Ne oda. - szólt rám mikor beültem volna hátra - A volánhoz.