Haegeum

A szöuli akták

A felhőkarcolók üvegtáblái többszörösen verték vissza és sokszorozták meg a város fényeit, csillogóvá, hívogatóvá és ígéretessé tették a fényreklámokkal, a rekonstruált, karbantartott ősöreg templomokkal, a rendezett terekkel, a cseresznyefákkal beültetett parkokkal; a luxusházak eladó kisasszonyai bazsarózsaszín pírral az arcukon köszöntötték a jómódú polgárokat és a külföldi turistákat, a kávéházak és éttermek késő estig várták a vendégeiket. Ám ahogy haladunk Szöul központjából a külsőbb kerületek felé, a fények úgy halványodnak, a plázákat és luxusboltokat felváltják az áruházak és a kiskereskedések, a fine dinig éttermek helyett piaci kifőzdéket és kiséttermeket találni. Nem látni a felhőkarcolókat, a magánrezidenciákat, lakóparkokat, helyettük a ledózerolásra várnak a régi városrészek viskói, hogy helyet adjanak a többezer lakásos, kaptárra hasonlító betonvárosnak.

De Szöulnak nem csak horizontális, hanem vertikális kiterjedése is volt –, de ezt senki se értse szó szerint. Az alvilág a felhőkarcolók legtetején kezdődött, az érinthetetlen fehérgalléros bűnözőkkel, és haladt lefelé a hierarchia, egészen a csatornarendszerig. Min Yoongi a csatornarendszerre a pitiáner zsebtolvajokat, piaci és besurranó tolvajokat értette, ők általában a peremkerületekben laktak; az utcaszintre tette az olcsó lányokat futtató striciket és a papírzacskós narkó dílereket – ezek a kétes elemek néha beszivárogtak a belsőbb kerületekbe és felfuttatták a bizniszüket, így Yoongi mércéje szerint rögtön az első vagy a második szintre jutottak, mint kábítószer-elosztó bázis, vagy escort szolgálati iroda.

Az első és a második szinten elég gyors volt a fluktuáció, szinte alig lehetett követni a változást. Aki még tegnap a bordélyt vezette, másnapra spontán halált halt egy tár lőszerrel a mellkasában, és a következő örökös vette át a vállalkozását. Az ilyen eseteknél soha senki nem látott semmit, mire kiértek a tetthelyre, minden kitakarítva várta őket, az előző tulaj összes feljegyzése egy olajoshordóban égett, a winchestereket addigra tükörsimára gyalulta az informatikus, vagy a benzintől gyorsan megsemmisülő papírok közé dobták. Szöulban gyakran és gyorsan aratott halált a golyós influenza.

A kábítószerkereskedelem és a prostitúció felért a felhőkarcolókig, vagy még azon is túl, egészen az elit rétegbe hatolt. Ahogy Yoongi gondolatban haladt feljebb az emeleteken, a bűnözés hálója úgy lett egyre szövevényesebb és kibogozhatatlanabb. A munkája során néha olyan vastag falakba ütközött, ami még őt is meghátrálásra kényszerítette, de soha nem hajtott fejet vagy térdet egyetlen gengszter előtt sem, és soha nem felejtett.

Megvesztegethetetlen volt és szívós, mint egy véreb.

És csóró, mert nem fogadott el kenőpénzt.

Ezért nem cserélte le az ősöreg Isuzuját valami menőbbre, de ha kérdezték, mindig azt mondta: ez muzeális darab és meg kell becsülni. Lényegében nem hazudott ezzel, amennyire az anyagiak engedték, úgy karban tartotta a sportkocsit. Azok az anyagiak igen soványak, mondta magában szinte minden alkalommal, amikor a narancssárga kasznis, fekete motorháztetős Isuzuba ült. Az ajtót magáracsapta, majd letekerte a vezetői oldal ablakát, kinyúlt és az ujjával visszanyomta a becsapódáskor meglazult ajtózárat. Csak az őrsig el ne hagyjam a nyavajást, dünnyögött magában. Út közben vennie kell pillanatragasztót a reparáláshoz. Elfordította a kulcsot, gázt adott, ezt megismételte még egyszer, mire az Isuzu felhörrent, hurutosan köhécselt, amikor magához tért a motor az első sokktól, a muzeális darab kigördült Yoongival a Yang-gwibi* utcából.