Haegeum

Az Insta randevú

Az idejét sem tudta, mikor kötötte le egyvalaki ennyire a figyelmét. Yoongi kizárta magából a külvilágot, az agyában kergetőző gondolatok elcsitultak, a Mochi nevű felhasználó üzenetküldési kérelmére koncentrált. Mérlegelés nélkül érintette meg az „elfogadás" ikont, és válaszolt a félénknek gondolt „Helló" üzenetre egy formális „Jó estét" -tel. Aztán várt. Látta a lelki szemeivel a tétovázó fiatalember arcát. Hogyan tovább? Biztos erre gondol a telefonnal a kezében. Hol lehet most? A nappaliban ül, azon a méregdrága kanapén? Vagy a fotelban? A hálószobájában fekszik állig betakarva? Biztos bebújt a paplan alá, annyira titkos dolgot csinál. Vagy kint ül a dugicigarettájával a balkonon. Yoongi felnevetett. Felnőtt ember létére a saját lakásában a cigarettáját dugdossa. Apuci nem tudhat a kisfia csínytevéséről, ejnye, biztos elpaskolná azt a formás popsikáját.

Yoongi felkapcsolta a hangulatlámpát a nappalijában, töltött magának egy adag whiskey-t, a hamutálat a dohányzó asztalra a keze ügyébe helyezte. Rágyújtott, a telefonja a térdén nyugodott.

– Szerinted meddig kell majd várnom? – tette fel a kérdést névtelen barátjának. Az aranyhal hármat tátogott. – Nem sokáig? Naná, mert jóképű vagyok. De csóró. Kezdem úgy, hogy nem reménykedek semmiben, akkor nem lesz csalódás. – Azzal már elkésett, mert reménykedve és bosszankodva bámulta a telefonját. Nem történt semmi.

Azt nem tudhatta, hogy Jimin a lakásának balkonján ugyanezt tette. A telefonját bámulta. Na, mi lesz már? Miért nem ír többet? Megdörzsölte az arcát, cigarettát vett elő a dobozból, finoman megmorzsolta a szálat az ujjai közt és rágyújtott. Butaság volt keresni, talán hagyni kellett volna az egészet a francba. Namjoon sem mondott neki ellen, bár a cég alkalmazottja, de ki szokta kérni a véleményét. Abban mindketten egyetértettek, hogy Hoseokot nem avatják be ebbe az akcióba, mert magánjellegű, aztán Mókuska nincs is túl jó formában, minek ilyen bohó dolgokkal izgatni, ráér beszámolni mindenről később, ha szükségesnek gondolja. Úgysem lesz ebből semmi, csak legfeljebb egy kis beszélgetés, mert a nyomozó le fog pattintani, nem is ír semmit, biztos nevet rajtam. Idősebb nálam, tele mindenféle tapasztalattal, annyira gyerek vagyok mellette. Teltek a percek, nem történt semmi. Talán törölnöm kellene az üzenetet, olyan ostoba. Azt nem lehet, mert nevetségessé válnék a szemében, bár már úgyis az lehetek.

Min Yoongi: Mi újság, Park úr? Milyen érdekes a felhasználóneve

Min Yoongi: Miért pont Mochi?

Jimin felkiáltott izgatottságában. Megeredt a nyelve, jobban mondva az ujja, villám gyorsan írta a választ.

Mochi: Szeretem ezt az édességet, és gyerekkoromban olyan kerek volt az arcom, mint egy mochi

Yoongi megkönnyebbülve szusszant, végre elindult valamilyen irányba a beszélgetés. Meglehetősen vidám sorok érkeztek hozzá, lelki füleivel hallotta Jimin csivitelését, az izgatott gyermek kacagását. A kérésére, nyilvánossá tette a felhasználó-fiókját, engedte a nyomozónak megnézni a fényképeit.

Min Yoongi: Most nem rendőr vagyok, nem dolgozok. Csak egyszerű magánemberként nézelődök. Nincs mitől tartania

Mochi: Olyan hivatalosan beszél, nyomozó

Min Yoongi: Tényleg? Észre sem vettem. Sajnálom

Min Yoongi: Hivatali ember vagyok

Min Yoongi: Ne hívjon nyomozónak, az talán segít

Mochi: Rendben, Min úr. Ne legyünk olyan merevek

Yoongi felnevetett.

Min Yoongi: Bár bizonyos merevség néha nem árt