Haegeum

A randevú

Csütörtök este óta izzadt a tenyere, időnként olyan szapora volt a szívverése, attól félt, valahol a vállalat épületében szívrohamot kap.

– Jól vagy? – érdeklődött Jin.

Jimin öt percen belül vagy tizedszerre nézte meg a telefonját. Beletörölte a nadrágjába a tenyerét, aztán ökölbe szorította az asztal alatt. Soha nem töröltem a nadrágomba a kezemet, le fogok bukni.

– Minden rendben – felelte. Valami apró hazugságon gondolkozott. – Megfázhattam. Egy kis náthának gondolom. – Ez nem lesz elég magyarázat. Jin kérdőn nézett rá. – Vagy talán allergia. A pollen jelentést olvastam és a szmogot figyeltem. Jövő hétre esőt és szelet mutat az előrejelzés.

– Aha, de nem azért kérdeztem – Jin a telefonra mutatott. – Feszültnek tűnsz.

Túl sokat mondtam. Így jár az az ember, akinek vaj van a füle mögött, magyarázkodni kezd. Jimin sóhajtott. – Egy kicsit. Túl sok minden történt mostanában. – Ebben legalább nem hazudott.

– Taemoon miatt van, ugye? Az akció óta vagy ilyen. A jósnál is miatta voltál? – kérdezte Jin. – Ne haragudj, semmi közöm hozzá.

– Butaság sámánhoz menni, ezt mondtad. – Jimin kuncogott. A társalgás olyan irányba fordult, ami kedvezett neki. Nem kell majd túl sokat hazudnia. Nem szeretett hazudni, Jinnek különösen nem szeretett, neki és Hoseoknak nem is igazán lehetett. – Rohadtul féltettem a bátyámat, nem is értettem ezt az akciót.

– Ezzel nem vagy egyedül – bólintott Jin. – Hoseok néha Gotham Cityben érzi magát, a saját álomvilágában él, és ő Batman. Leszámolt a gonosszal, megmentett egy árvafiút. – Ezért az akcióért megkapta önmagától a tapsvihart. – Részben megértem, de azt nem tudom, még mindig mit akar bizonyítani. Az apátoknak nem tartozik semmivel.

– Saját magának nem tud elég jó lenni.

Jimin úgy döntött, Taemoon elég jó ok a feszült állapotának megmagyarázására. – Hoseok minden délután nála van. Holnap egész nap vele lesz. Délelőtt elmegy érte a kórházba, vásárolni mennek és ebédelni, estére visszaviszi mert be kell tartania a kórház szabályait.

– Zavar?

– Hoseok vett neki egy Louis Vuitton laptoptáskát. Taemoonnak nincs laptopja. Találomra vett neki könyveket, Taemoon csak nekem merte elmondani, hogy nem szereti a horrortörténeteket.

– Az szerintem sem volt a legjobb választás.

– Viszont szeret olvasni, tehát megint el kell menni a könyvesboltba. Ugyan vett neki ruhát Hoseok, de sem a méret, sem a stílus nem a fiúnak való. Fehérneműt elfelejtett venni. Cipőt nem is tud, mert azt próbálnia kell. Taemoon nem szereti a joghurtot, erre azzal tömte, mert ő azt szereti, és eszébe sem jutott, hogy ami neki jó, az másnak... – Jimin hosszan sorolta a problémákat és a hiányosságokat. Úgy összességében, Hoseok megint a saját feje után ment, túlzásokba esett, mert nincs is túl jól a lelke. – Olyan neki Taemoon, mint egy kisöcsi vagy pótgyerek. A nevére vette, tudtad? Csak az igazolványában, nem a születési bizonyítványában, de akkor is. Lényegében, örökbe fogadta.

– Féltékeny vagy – mutatott rá Jin.

– Lehetséges. – Ez egy kicsit igaz volt. Jimin sóhajtott.

– Csak magamat tudom ismételni. Válj le Hoseokról és lazíts. Megtalálta magának Namjoont és Taemoont, végre nem téged akar pátyolgatni és rendezni. Bízz Namjoonban, majd terelgeti Hoseokot a gyereknevelésben. Mi a programod hétvégére?