Haegeum

Az ötlet

Szombat este

A furgon egyenletesen haladt a szombat esti forgalomban. Hoseok lehúzta az ablakot, kivételesen nem a klíma hűvös levegőjére vágyott. Sokkal jobban esett neki a menetszél hűse; megtisztította az agyát a stressztől.

Útközben párszavas üzenetet küldött az apjának. Akár fel is hívhatta volna, de még mindig tartott attól, hogy lehallgatják a telefonját és figyelik az üzeneteit. Írt Jiminnek, de nem kapott tőle választ, aztán eszébe jutott, hogy aznap volt a megbeszélése az esküvőről Dahye apjával, Yeom Jinsunnal. Este randevúja lesz, biztos arra készül, vagy talán már egy étteremben ül a menyasszonyával. Szegény Jimin, sóhajtott. Nem lehetett vele a megbeszélésen és nem adhatott neki tanácsokat az estével kapcsolatban. Az időszűke miatt, nem jutottak el Japánba, igaz a barátja sem tudott időpontot kérni az oiranhoz, a kéjhölgy naptárja több hétre előre betelt. De hátha minden jól alakul. Jimin fel fogja magát találni, Dahye elégedett lesz.

Namjoon üzeneteire válaszolt. Szegény, mennyire aggódott értem! Azt írta, nem tud eléje menni, mert ő tartja a kapcsolatot Jiminnel. Ő és nem én. Jungkook ment el Jiminnel az esküvő miatti megbeszélésre, és nem én. Jól van ez így. Kiképző vagyok és főnök. Mindenki teszi a dolgát. Namjoon teszi a legjobban. Elégedetten dőlt hátra az ülésen.

A kora esti fényeket figyelte, a tiszta égboltot. Valaki a cégtől sáros. Valaki téglát tartott a rendőrségen, az információkat felhasználhatta a cég ellen. Vagy ellene, személyesen. A cég, egy nagy család. Véd és dacszövetség. Az egyensúly megbomlása, az anarchia legkisebb jele is végzetes lehet számukra. Rés keletkezhet az erős várfalakon, az ellenség vagy a hatóságok embere könnyedén bejuthat rajta, és porrá rombolhatják azt a birodalmat, amit az apjuk hosszú évek kitartó munkájával felépített.

Feltétlen beszélnie kell vele, de nem telefonon, csak személyesen lehet ezt intézni. Namjoon nem lesz boldog, és ő is otthon akarna maradni vele, de jobb ezeket a kérdéseket mihamarább tisztázni. Ha hazaér, megbeszéli Namjoonnal. Nem maradna sokáig, egy nap elég is lesz, megkéri az engedélyt az apjától a belső vizsgálatokra. Szabad kezet fog kérni tőle, az apja majd rá fogja bízni a részleteket; szinte mindig így tette.

A furgonon gondolkozott, Mo asszonyon, aztán a saját téglájukon. Az a szerencsétlen, sovány teremtés a rozoga idegeivel... de mégis ő lenne a legutolsó, aki kotyogna a rendőröknek. El kell majd engedniük. Legyen a jövő héten. Hétvége felé fel fogom keresni, lezárjuk a közös életünket. Addigra Min megírja a jegyzőkönyvet, elküldi az ügyvédjüknek, és soha többet nem lesz egymáshoz közük. Szimpatikus volt neki a nyomozó, a társa is jól bánt vele, nem hitte, hogy csak a neve miatt történt mindez. Olyan rendőrrel ült szemben, akit mindig is vágyott maga elé. Nem nevette ki, nem hívta hazugnak. Azt mondta, ebben az ügyben esetleg lehet, hogy másvalaki is ki fogja még kérdezni, talán egy törvényszéki pszichológus, vagy egy nyomozó Busanból. Nem bánta ezt a kellemetlenséget. Elégtételt akart.

Már nem nézte az eget. A furgon a Hannam hídra hajtott, Hoseok a telefonjába merült. Ha felemelte volna a fejét, láthatta volna, ahogy egy pár – egy fiatalabb férfi és egy idősebb nő –, valamit a Han folyóba dob, aztán átkarolják egymást, s mint akik jól végezték a dolgukat, tovább sétálnak.

A Han, finom porrá őröli a csontokat, egyformán fogadja magába a jót és a rosszat, és mindent eltüntet. A szél messzire viszi a folyó felett elsuttogott szavakat, legyen az szerelmi vallomás, egy öngyilkos utolsó sóhaja vagy a gyilkos önfeledt kacaja.

*****

Vasárnap, hajnalban

Talpát kellemesen hűsítette a fürdőszoba márványpadlója azon a forró, busani éjszakán. Az utazás után langyos vízzel zuhanyozott, azon gondolkozott e közben, hogyan meséljen az apjának. Mindent el akart mondani neki, ezt eldöntötte Namjoon lakására menet.