Haegeum

Szerződés. Az életedre és a halálodra

Jeon Jungkook kifejezetten rosszul érezte magát. A damasztabrosz szélét piszkálta, a terítéket nézte, majd lopva a vacsoratársaira sandított. Alulöltözött volt.

Nem akarta, hogy bemenjenek érte a katolikus egyház üzemeltette hajléktalanszállásra, ezért három utcával odábbra kérte a találkozót. A beérkezett e-mailre ezt a választ írta, annyira szégyellte a helyzetét. A furgon pontban négy órakor ott állt az utcasarkon, egy tagbaszakadt férfi kiszállt belőle, elkérte Jungkook iratait és a rég pókhálósra tört kijelzőjű telefonját, aztán zsebre tette. A sporttáskát bedobta a hátsó ülésre, és intett Jungkooknak, hogy szálljon be. Fogalma sem volt, mi történik vele, kérdezni nem mert. Iratok és telefon nélkül ült egy hasonlóan nagydarab pacák mellett, hiába akart kinézni az ablakokon, a hátsó ablak üvegezése teljesen fekete volt, a sofőrtől egy szintén fekete üveg választotta el. Ha kihajítanak a furgonból, semmim sincs, senki leszek. A hajnali jeleneten gondolkozott.

A kivégzett férfi arca az agyába égett. Soha nem látott halottat, az is igaz, hogy akkor se láthatta sokáig. Este zárás előtt, az egyik utcai büfé féláron adta a kínálatát, ő egész nap nem evett, az új munkalehetőséget rögtön dupla adag étellel ünnepelte meg. Kár volt az ételért. Arra még volt ideje, hogy a bokrok felé forduljon, a látottaktól felkeveredett gyomra nem bírta tovább megtartani azt az isteni ízű hoppangot és mandut. Az egyik verőlegényre hasonlító ember jóságosan megpaskolta a vállát, még hideg vízzel is megkínálta. Semmi baj, öcsém, előfordul ez, mondta neki; és ő megint hálát érzett a jó szóért. Mire felegyenesedett, a leendő főnöke és a beszervezője elhajtott a furgonukkal, neki nem volt ideje bocsánatot kérnie az esetért. Hát ez kurva jó belépő volt a céghez, gondolta keserűen.

Egy üvegpalotához hajtottak, a furgon befordult vele a mélygarázsba, átestek a biztonsági ellenőrzésen, majd a lifttel az ötvenedik emeletre vitték. Beterelték egy szobába, és a holmijai nélkül magára hagyták, az ajtót rázárták kulccsal. Nem tudta mennyi idő telt el az érkezése óta. Bekapcsolta a tévét, a csatornák között kapcsolgatva talált rá egy főzős műsorra, a kanapéra ült és órákig mereven bámulta a monitort. Ha nem jönnek érte, ha elfelejtkeznek róla, ott fog éhen halni a szobában. A gyomra fájdalmasan megkordult. Boldogan ugrott fel a kanapéról a zár kattanásakor. Zakót és inget hoztak neki, igazolványképet készítettek róla, aztán törölközőt és tisztálkodószereket nyomtak a kezébe. A megbeszélésre a lyukas fekete farmerjában, bakancsban, a kapott ingben és zakóban érkezett. A zokni és az alsónadrágja a seregből volt, távozáskor nem kellett leadnia, még más bontatlan csomagját is elkunyerálta, gondolva a rosszabb időkre. Felnézett a csupaüveg étterem épületére és megszédült. Hát most kezdődik az új életem, vagy most fognak megölni.

A leendő főnöke arcát nem látta jól az este, de Hoseokot felismerte mellette. Velük volt egy igen magas és roppant jóképű, mosolygós férfi, Kim Seokjinként mutatkozott be neki. A nyurga alak és a vékony alacsonyabb kivégzett egy embert. Ő mégis ott ült velük abban a flancos étteremben, a Kyra's-ban – a hely nevét sem tudta kiejteni rendesen –, és aláírni készül egy munkaszerződést.

Hoseok azt mondta neki, hogy van számára egy remek asszisztensi állása. Nem kifejezetten papírtologatás, de igen jó lehetőség. A bárban – ahol összetalálkozott vele és a fények szépek voltak és az énekes hangja andalító –, minden olyan jó ajánlatnak tűnt. A férfi szimpatikus volt neki, és senki nem volt az életében, akitől tanácsot kérhetett volna. Meg mi baj is történhetne egy kis futkosásból, megy az neki, ha kell egész nap tud futni, vagy békaügetésben ugrálni. Azt csinálta másnap a sportpályán, mindent időre kellett megtennie. Hoseok agyondicsérte, utoljára ennyi jót szót a seregben kapott. Aki így beszél vele, csak nem fogja átverni?