Haegeum

Barátság és szerelem

A hétfők egyformák: undokok és szürkék. Stressz-szagúan zaklatott a reggel, telve az elmúlt hétvége miatti szomorúsággal. Ásítozó irodisták, kávé illat és a dohányzóból megszökött cigarettafüst. Tűsarkú cipő kopogása a folyosón, az egyik iroda szobapadlóján tompul a zaja; valaki gépelésbe kezd, majd a telefoncsörgés miatt abbahagyja a megkezdett munkáját.

Mindenki teszi a dolgát, hasonlóan öltözve, mint az előző héten. Kivéve Min Yoongit. Moobon parancsnok óvatosan széthúzta az ujjával az irodája ajtaján lévő reluxát, és a fénymásolónál álló nyomozót figyelte. Yoongi a géppel szemben állt, a parancsnok profilból láthatta. A nyomozó azt az öltönyt viselte, amit viccesen csak a „templomba járósnak" szokott nevezni. A bal kezét zsebre vágta, a zakója félrecsúszott, jól látszódott a frisskék ingje. Min Yoongi nem szokott színes inget hordani munkahelyére, csak kivételes alkalomkor. Egy köteg papírt kézbe vett, a fénymásolón megnyomott pár gombot, majd testhelyzetet változtatott. Moobon azonnal szűkítette a reluxalapok közötti rést. Csak óvatosan, ne vegyen észre! De Yoongi oda sem hederített, a kinyomtatott papírok fölé hajolt.

Igen, ez a legjobb öltönye, azt az inget még nem láttam rajta. A nyakkendője nem fekete, hanem tengerészkék, fehér tűpettyekkel. Ezt a nyakkendőt sem láttam korábban, eddig nem hordhatta. Azt a cipőt meg az ünnepségeken szokta viselni, borjúbőrből készült, és olyan fényesre suvickolta, hogy egy légy is hanyatt esne rajta. Min nyomozón aznap, csak a zakó alatt hordott mellény volt a szokásos ruhadarab.

Yoongi ajka megrezdült, a zsebébe nyúlt, a telefonjára mosolygott. Valamit nyomkodott rajta, várt, majd megint fürgén járt az ujja a kijelzőn. Komoly arcán átsuhant egy halvány mosoly, de csak egy szempillanatnyi ideig tartott az érzelemkinyilvánítása, azonnal rendezte az arcvonásait. Általános esetben, Moobon észre sem venné azt a mosolyt, de aznap Yoongi minden rezdülésére ki volt hegyezve a figyelme. A mobiltelefon majdnem visszakerült a zsebébe, de üzenete érkezhetett, Yoongi hangtalanul nevetett, a fejét csóválta, majd ismét válaszolt. Pár percig eltartott az üzenetváltás, mire a telefon ismét visszacsúszott a zakó zsebébe, Yoongi visszafordult a fénymásoló felé, folytatta a munkáját, de a néma kuncogást nem hagyta abba. Moobon is megcsóválta a fejét.

– Pénteken dalgona cukrot vett Yun úrtól. A kolléga azt mondta, hogy Min nyomozó kifejezetten jókedvű volt, mondhatni, gyermekként örült a cukornak. Korábban soha nem említette nekem, hogy szereti ezt a fajta édességet. – Az édességárusnak álcázott nyugdíjas nyomozó, mindent pontosan megfigyelt rajtuk és a találkozások után azonnal jelentett Ulfarnak. – Park szombaton kora este érkezett az utcához, ő is vett a cukorból, kettő esernyőmintásat kért becsomagolva. Vasárnap kora délután ételfutár érkezett hozzájuk. Biztos alaposan megéheztek a testmozgás után. Vasárnap este hagyta el Yoongi házát, de nem vitette magát a lakásáig – mondta Ulfar halkan. Semmi mást nem rögzített a házzal szembeni póznára rögzített kamera. – Úgy vélem, Yoongi részéről ez kristálytiszta kandúrka-téma. Park részéről sem lehet más.

– Hogy micsoda? – kuncogott Moobon.

– Yoongi a kandúr, Park a kandúrka. Így nevezi magát és a partnereit.

– Igen? Én úgy tudtam, hogy simán csak meleg. Miért ez az elnevezés? – érdeklődött Moobon.

– Mit gondol főnök, miért?

Moobon kávét töltött magának, Ulfarnak is kínálta, de ő megrázta a fejét. – Nem lehet, mert az gyanús lenne. Kell majd vele egy napindító kávét innom, olyan sokat meg nem bírok. Yoongi a dominánsabb fél.

– Ezt rögtön gondoltam, és el is várom tőle – bólintott Moobon. – Az idősebb Park tudhat vajon a kisfia időtöltéséről?

– Melyikre gondolsz? Arra, hogy egy rendőrnyomozó lakásán töltötte a hétvégét, vagy a kandúrkaságra?