Haegeum

A shinobi-akció, második rész

Ezt  a dalt régóta kedvencem, illik ehhez a részhez, de nem inspirálója  a történetnek

Jimin kikapcsolta a telefonját, Yoongi vizet forralt, teát készített. Csészéket tett az asztalra és cukrot.

– A társam, Ulfar azt mondta, citrommal az igazi. Egy orosz kollégája így itta a teát. Nincs citromom, elfelejtettem venni, nem tudom önöket azzal kínálni. De van itt valami más. Miután nem jelentkeztek be hozzám vacsorára, ezért nincs itthon sok mindenem, de ez is tökéletes lesz a teához. – Egy kék színű, nagyobb átmérőjű fémdobozt tett az asztalra.

– Varrni fogunk? – nézte a dobozt Jungkook megrökönyödve. Ez valami új vallatási módszer a rendőrségnél?

Yoongi felnevetett, kinyitotta a dobozt. – Bármily hihetetlen, keksz van benne. A teához. Vegyen belőle, Jungkook. Ön is, Park úr.

Jungkook a főnökére nézett, Jimin biccentett.

– Lehet mártogatni is, az a haladó szint. Igazán finom. – Yoongi a teát, a cukortartót és a csészéket az asztalra rakta. Mindenkinek töltött a teából, a csészéket a két vendége elé tette, majd leült és várt. Jimin nem mozdult. Jungkook cukrot tett a teájába, egy teasüteményt kivett a dobozból, bekapta, teával leöblítette, majd a következőt belemártotta a teájába.

– Azért jöttünk, hogy... – kezdte Jimin, de Yoongi leintette.

– Az én házamban, az én játékszabályaim szerint mennek a dolgok. Csak akkor kezdhet beszélni, ha iszik a teából és eszik a kekszből. Csak semmi trükközés. A testőrének igazán jó az étvágya, példát vehetne róla.

Yoongi várt. Jimin nagy nehézkesen a kekszért nyúlt, Yoongi két kanál cukrot tett a teájába és eléje tolta. A kezével intett, Jimin megkavarta és beleivott. – Nagyon jól csinálja. Ezt kérem folytatni, egyen még egy kekszet. Tehát, miért történt ez a váratlan és rendkívüli módon kivitelezett látogatás?

– Azért, mert nem foglalkoznak rendesen az ügyünkkel.

– Mit csináltak megint? – érdeklődött Yoongi. Semmit nem hallott a Parkokról a rendőrségi hírekből.

– Mi semmit. Korábban sem csináltunk semmit – füllentette Jimin.

– Nem, persze. – Yoongi megforgatta a szemét.

– Jók voltunk – bizonygatta Jimin. – Igazán.

– Hagyjuk ezt – legyintett Yoongi. – Pörgessünk bele a történetbe.

– Ön az utolsó reményem*.

– Ez egy másik történet – emlékeztette Yoongi.

– Az én történetem is ilyen – Jimin lehorgasztotta a fejét. A nyomozó keze férfias, a bőre fehér, az ízületek erősek, a körmök rózsaszínűek. Sokkal szebb és férfiasabb, mint az övé. Jimin levette a kesztyűjét, maga mellé tette az asztalra. Képtelen volt magát visszafogni, a jobbjával rámarkolt Yoongi bal kezére. – Szarban vagyunk.

Yoongi nem húzta el a kezét. Közelebb hajolt Jiminhez. – Mi történt?

Az őt markoló gyermeki kéz megremegett. – Dahye...A menyasszonyom...Meggyilkolták.

Yoongi szilvamagnagyságú szeme gyümölcsméretűre tágult. – Tessék?

– Meggyilkolták Dahyet. Még szombat délután történt a dolog. – Jimin hangja elcsuklott.