Haegeum

A szombat este - A pokolba vezető út

Jungkook nagyot nyújtózkodott az ágyában. Végre szombat, lazíthat kicsit. Egész héten, reggeltől estig rohangált, Hoseok szoros tempót diktált neki, de ezt egy pillanatig sem bánta.

Mindig futással kezdte a napot, mert Hoseok szerint az állóképesség kiemelten fontos, főleg akció után nem árt, ha villám gyorsan el tudja hagyni a tetthelyet. Megnézetett vele pár oktatófilmet és filmklasszikust, a műveltség kedvéért nem árt, ha járatos az akciófilmek világában, és tud néhány aranyköpést idézni. Ez utóbbit, legalább ugyanolyan fontosnak tartotta, mint az állóképességet.

Falat másztak – abban Jungkook kifejezetten jól remekelt –, akadálypályán gyakorolták a különböző szituációkat. Amit nem tudott az akadálypálya szimulálni, arra ott volt a város. Kora reggeli futóknak gondolhatták őket a munkába igyekvő emberek, ahogy a tereken átrohantak, cikáztak a bokrok közt. Felmásztak a parkok fáira, kipróbálták a tűzlétrákat, a szemétledobók adottságait, az építkezések sittcsúszdáját. Felszaladtak a parkolóházak tetejére, a kocsik közt járkáltak, Jungkooknak fel kellett térképeznie a menekülési útvonalakat, melyik fémajtó nyitható, hova vezet, ha nem tud eljutni az ajtóig, hogyan tudná megoldani a menekülést, vagy hova tudna elbújni a betonépítményben.

Az utolsó héten nem mentek az akadálypájára, csak a parkolóházban gyakoroltak. Viszont a cégnél fellelhető összes fajta lőfegyvert ki kellett próbálnia a lőtéren, és a ballisztikus gélből készült babán is gyakorolt. Csak fejre célozhatott. Hoseok azt mondta, a szívlövéshez még gyakorolnia kell. Ha mellé lő, az áldozat megúszhatja az akciót, és az további problémákat szül.

Voltak olyan napok, hogy csak a cégnél találkoztak, és neki délután tanfolyamon kellett résztvennie, amíg Hoseok valami teljesen mást csinált. Ezek a másmilyen napok az informatikus, Kim Namjoon feltűnésével kezdődtek. Jungkook kíváncsi volt a férfira, mert Seokjin korábban már beszélt neki róla. Jóval magasabb volt, mint ő vagy Hoseok, nagyjából egymagas Seokjinnel, de teljesen más alkatú. A mozgása kissé darabos, de alapos megfigyelés után arra jutott, hogy a bő, életművész ruhák alatt, kidolgozott izmok lapulnak. Hoseok feltűnően sokat, és teljesen indokolatlanul legyeskedet Namjoon körül. Az új informatikusnak nem kellet kiképzésre mennie, az internetes kurzusokat önállóan is meg tudta csinálni, nem kellett bemutatni senkinek sem a házban, mert feltalálta magát, és kedves modora segítségével, bárkivel könnyen összebarátkozott. Jungkook végre önállóan mozoghatott, Hoseok nem caplatott állandóan nyomában. Nem tudta jól megfogalmazni magában, mihez is hasonlatos ez az érzés, mert talán azokban a napokban vált igazán szabad és önálló emberré.

*****

Más is felszabadult Hoseok „helikopterezése" alól. Ez csak akkor tudatosult Jungkookban, amikor péntek este üzenetet kapott Jimintől. Majdnem elejtette a telefont, annyira megijedt. Hoseok nem volt hajlandó elárulni Jungkooknak, végül is beszélt-e Jiminnek az elbaltázott akciójáról. Alig merte megnyitni a telefont, a víz leverte.

Mochi: Kedves Jungkook! Annyira sajnálom, hogy nem volt időm eddig személyesen beszélgetni veled. Meglehetősen elfoglalt voltam az utóbbi időben, de fontosnak tartom, hogy Te, mint másod személyi asszisztensem, tisztában legyél pár dologgal velem kapcsolatban. Úgy gondolom, a hétfői nap tökéletes lesz erre a beszélgetésre

Jungkook a telefonjára meredt. Erre most illik válaszolni, vagy mi legyen? Nem volt vele Hoseok, nem tudta tőle megkérdezni, aztán úgy döntött, hogy nem is fogja tőle megkérdezni. Legfeljebb Park úr le fog lövetni, ha rosszul válaszolok neki.

Bunny: Ez megtisztelő, uram! Alig várom a hétfőt!

Abban a pillanatban, ahogy elküldte az üzenetét, a Mochi nevű felhasználótól képmegosztás érkezett az Instagramra. Jungkook megint nem tudta, mitévő legyen, olyan zavarbaejtő volt a fényképek témája. Hoseok azt mondta, még testrész sem lehet a képeken, mert arról is könnyen beazonosítható valaki. De a leendő vezérigazgató a lábát a halastóba lógatta, jól látszott minden lábujja és a köztük úszkáló koi ponty narancs és fekete mintázata. A fagylaltot tartó keze is jól látszott a különleges ujjaival együtt, és a cukrászda neve is leolvasható volt a képen. Az sem jó Hoseok szerint, mert azonosítható a lakhely, a kedvenc étterem, és az támadási pontot adhat az ellenségnek, vagy kapaszkodót a rendőrségnek. Ráadásul, ezek a képek nem tükrözték Park úr pozícióját, egyszer erről is beszélt Hoseok, miért fontos, hogy a hivatalos képeken ne szerepeljen semmi kivetni való póz.