Haegeum

Az üzenet

„Kártevője van? Ne várja meg, hogy szétrágják a házát és megbetegítsék! Hívja a Choe Seung és Fia vállalkozást. Gyors és hatékony rágcsálóírtás, a legmodernebb módszerekkel. Új megrendelőnknek 10% kedvezmény jár!"

A szöveg egy szórólapon szerepelt, amit Yoongi postaládájába dobtak be kora reggel. Maga sem tudta miért, a zsebébe gyűrte indulás előtt. Már attól tartott, hogy taxit kell hívnia, mert alig tudott életet lehelni az Isuzuba. Inkább egy jó szerelő szórólapját dobnák már be hozzám, azon kellene lennie annak a tíz százalék kedvezménynek!

Kitette a szórólapot az irodai íróasztalára, a gyűrődéseket elsimította a felületén. Jól megszámolhatóak voltak a képen a kiterített patkányok, mellettük a szöveggel körülvéve, Choe Seung feszített büszkén. Milyen gusztustalan jószágok ezek, Yoongi fintorgott, aztán a vonásai kisimultak. Eszébe jutott, Jimin nála tett látogatása. Milyen kicsi a keze és puha, az ajkai dúsak, csókolni valóak. Yoongi – tőle szokatlan módon – elveszett a merengésben. Ulfar neki háttal állva, kibontott egy csomag kávét, így nem láthatta Yoongi álmodozó arcát. Legalább nem kérdezget, még magamnak is fura vagyok. Valami témát kellett találnia, mielőtt Ulfar észrevenne rajta valami rendellenest és szóvá tenné. Nem akart neki beszámolni a váratlan látogatókról, még mindig nem értette, hogyan juthatott ilyen butaság az eszükbe, és a saját érzéseivel is nehezen küzdött meg. Ugyan Ulfar mesterien a lelkébe látott – kár volt bármit is tagadni előtte –, mégsem akart nyíltan beszélni a szerelméről.

De volt valami, ami remek témának ajánlkozott.

– Mit írnak még az incheoni ügyről? – kérdezte.

– Mindjárt nézem – felelte Ulfar. A rezsó mellett ügyködött. – Hátha van már valami bővebb infó erről. Nem hozzánk tartozik, csak a te kedvedért írtam Hironak.

– De benne volt az esti hírekben, akkor nem titkos a dolog. Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk. Csak egy kis kíváncsiskodás, semmi komoly. Maradjunk a szakmai szempontoknál.

– Miért érdekel annyira? – kérdezte Ulfar. A feketekávét Yoongi elé tette. A hamutál nem jó szögben állt az asztalon, Yoongi megigazította, hogy az energiák ne törjenek meg az üvegtárgyon.

– Mert furcsa. Ismerős illatot érzek. – Yoongi megmozgatta az ujjait az orra előtt.

– A mandarinosét?

– A Parkokét.

– Ugyan már! Semmit nem tudni erről az akcióról, amúgy is, Incheonban történt ez az eset, az távol van a Parkok hatáskörétől. Soha nem követtek el ott semmit. Az a lokál lepattant hely, nem vág az ő érdeklődési körükbe. – Ulfar felvette az asztalról a reklámpapírt, kérdőn nézett Yoongira.

– Nincsenek állataim. Nem tudom, miért hoztam el, de még hagyd az asztalon, hátha szüksége lesz rá valakinek.

A délutáni kávészünetre, Ulfar megkapta Hirotól az infókat az incheoni esetről.

– Kezdhetem?

Yoongi felsóhajtott. – Erre vártam egész nap, ne csigázz!

Ulfar teátrális mozdulattal megnyitotta a laptopján az emailt. – Arra gondolom nem kell figyelmeztetnem téged, hogy az anyag nem nyilvános. Talán Moobon meg fogja majd említeni az egyik értekezleten, de még ez sem biztos.

– Ez teljesen egyértelmű. Senkinek egy szóval sem fogom mondani. – Yoongi és Ulfar a laptop fölé hajolt, a fejük a hajuknál összeért. Hat áldozat. Az összeset a lokál nézőterén találták, de a jelek szerint csak négy személlyel végeztek ott, a másik két áldozatot a szervízfolyosóról vonszolták oda a lábuknál fogva. Velük máshogy végeztek, mint a többivel.