Haegeum

Randevúk

A vállalatörökös

Nem a Kyra's-ban foglalt asztalt, az a hely nem volt igazán megfelelő. Dahye úri lány, több és jobb jár neki, mint egy sima fine dining-os éttermi randevú. A Sofitelt választotta. Elég volt elküldenie a Park cég logójával ellátott levelét a luxushotel ügyvezető managerének, azonnal kapott szerda estére egy szeparét a hotel tetőkertjében lévő exkluzív étterembe. Ők lesznek az egyedüli vendégek azon a napon, másnak nem nyitják ki a tetőteraszt. Onnét egyész Szöult belátni, és a szmog nem ér fel az épület tetejéig. Nem lesz vele Hoseok, az apja vagy Jin, sem Yeom Jinsun, a leendő apósa.

Az apja rábízta a részleteket. Felnőtt vagy – mondta neki – és okos. Ha az elfogult énemet kérdezik, te vagy a legjobb dolog, amit valaha is megteremtettem. Tökéletes vagy, minden hibáddal együtt.

Jimin ebben kételkedett, de nem mondta az apjának. Nem volt tökéletes, már ha csak azt az apróságot nézte, hogy nem a nőket szereti. Az apja tud erről, természetesen, mert kivel legyen őszinte, ha nem vele és Hoseokkal. Viszont a Joseon váza azért már nem esett ebbe a kategóriába, vagy Hoseok hedonista bulijai sem. Ezekről az apjuk nem tud, és ez így van jól.

Még hétfőn este küldött Dahyenak egy fehér virágokból megkomponált csokrot. Amikor megkapta a lány a virágokat, azonnal írt Jiminnek. Késő éjszakáig beszélgettek. Dahye, ugyan milliárdos csemete, de nem volt elszállva magától. Az üzenetei kedvesek voltak, szellemesek és viccesek, természetesen szólt hozzá, nem azzal a felsőbbrendű gőggel, amivel a legtöbb korabeli és hasonló egzisztenciájú fiatal szokott beszélni.

Az üzenetváltás folytatódott köztük kedden este, és aznap dél körül is váltottak egymással pár szót. Azért csak ennyi, mert Dahye dolgozott. Munkahelye van. Nem a Chanelben vásárol délelőtt, és nem a Louis Vuittonnál ebédel kora délután. Egy egyszerű közkórházban rezidens.

– Neked mi volt az álmod gyerekkorodban? – kérdezte tőle Dahye az előételre várva.

– Ő... Hát... – Erre most mit mondjon? Jimin gondolkozott. – Rengeteg volt. Rendőr. Aztán táncos. Mindenféle butaság. De más az álom, és más a realitás. A sorsunk meg van írva. Szóval, nem lettem táncos. – Jimin nevetett. Hirtelen olyan szomorúnak érezte az egész beszélgetést. Tényleg táncos akart lenni. – Talán jobb is így. Felnőttek vagyunk, tesszük a dolgunkat, abba nem fér bele ilyen álmodozás.

– Mindig is orvos akartam lenni. Senki nem mondta, nem a szüleim akarták. Persze, örültek a döntésemnek, mert illik bármilyen egyetemet elvégezni, ha már az elvárásoknál és a megírt sorsnál tartunk. Nem hozhatjuk szégyenbe a szüleinket, elvárás a főiskolai vagy az egyetemi diploma. De így volt, tényleg orvos akartam lenni egészen kislány korom óta – mondta Dahye. Megérkezett a főétel első fogása.

Jimin gyomra összerándult. – Mik a további terveid? – kérdezte a lánytól.

– Lett volna még tervem. Igazából gyerekorvos szerettem volna lenni, és Afrikában vállalni missziót. Ez lett volna eredetileg, de majd a következő életemben megcsinálom. Most más a fontosabb. Szeretnék az esküvőig dolgozni, aztán úgy lesz, ahogy szeretnéd. Majd lesz elfoglaltságom, ahogy az a férjes asszonyoknál szokás.

Jimin jól tudta azokat az elfoglaltságokat: képben lenni a helyi és más városokban élő hírességek és gazdag emberek magánéletével. Pletykadélutánokra járni a többi milliomos feleségével, és információkat gyűjteni, ugyan ezen okból karitatív munkát végezni és adományozni, hogy meglegyen a jó benyomás a nyilvánosság számára, és a karmát is építeni kell. Ezen okból járnak a feleségek templomba, mert az is a karma és imázsépítéshez tartozik. Mindent meg kell tenni a külsőségekért. Ugyan ezt a célt szolgálja a divatházak látogatása, a még több teaparti, és egymás túllicitálása az aukciókon. Hát ennyi lenne a milliomos ember felségének a dolga. És még valami, mert az igen fontos: gyereket szülni. A gyerek megszületésével elindul az újabb bolondéria. Minden kötelező lesz, ami a gyerekkel kapcsolatos, mert nem lehet lemaradni a trendekben, a divatban, az iskola kiválasztásában, a különórákban. A túllicitálás folytatódik majd a feleségek közt a játszóházban, a gyerekek fellépésein és a szülinapi partikon.