Haegeum

A jóslat

Ez tiszta őrület, még jó, hogy nem készítek neki oltárt. Égethetnék neki füstölőt, hátha az ősök szelleme meghallgatna, valami jelet adhatnának, igazán!

Jimin kezdte magát megszállottnak érezni Min Yoongi iránt. A róla készült fényképeket rendezgette, közelről nézte a nyomozó arcvonásait, az ujjait elemezte; lehunyta a szemét, igyekezett visszaidézni magában, milyen volt megfogni a kezét. Finom, meleg és erős, akár egészen reggelig tudta volna fogni. Mit reggelig! Egész életében tudná fogni, olyan megnyugtató volt az érintése. A hangja mély és kellemes, kedvesen beszélt hozzá. Utólag jutott az eszébe, nem érzett a nyomozón parfüm illatot, csak a reggel használt és estére elhalványodott after shave érződött rajta. A fenyőfás illat még otthonosabb érzetet szült benne; megölelte az egyik képet és szagolgatni kezdte. Most kellene leállni, mert tényleg nem vagyok normális! A képet egészen közel emelte az arcához, úgy vizsgálta a nyomozó szemét, aztán az ajkaira terelődött a figyelme. Milyen lehet megcsókolni? Addig csak lányokkal csókolózott, de őszintén mondva, az sem volt az a csók, inkább csak szájrapuszi, el se tudta képzelni, milyen lehet valakinek a nyelvét érezni a szájában. Hoseok ugyan mesélt erről, de nem akarja megkérdezni tőle megint, nehogy gyanút fogjon, aztán kérdezősködjön, majd orvoshoz küldje a hülyeségével.

Összerezzent, még a képet is leejtette ijedtében. A telefonján megnyitotta a beérkezett reklám emailt. Jelet ugyan kapott, de nem erre számított, inkább valami bonyolultabbra – beidézés a rendőrségre, az Isuzu motorhangját az erkélye alatt –, de határozottan az univerzum üzenetének gondolta a Treasure Box virágbolt ajánlatát: csak ma, fél áron válogathat a kínálatunkból! A korábbi rendelése után figyelmébe ajánljuk a vietnámi királymargarétát. A hatalmas virágfejek beterítették a telefon kijelzőjét.

Egy pillanatnyi hezitálás után, Jimin megnyitotta a webshopot, megkereste a rendelési darabszámot, majd egy tízes számot beírt a rubrikába, aztán meggondolta magát és törölte, húsz darabra javította a megrendelését. Körcsokor, páfránylevéllel kiegészítve, fehér masni, és legyen tápoldatos tartóban. Ajándék kártyát nem kért hozzá. Házhozszállítás, a feláras opciót választotta. Két és fél óra múlva, átvette a csokrot, és a nappaliban álló feketére lakkozott kisasztalra tette. Mellé támasztotta a nyomozó fényképét.

Most vagy nagyon hülye!

Nincs tépkedés!

Csak eggyet!

A virág szárát nehezen tudta kihúzni a szorosan kötött csokorból. A kisasztal elé ült törökülésben, a szirmok egymás után hullottak a parkettára és a combjára. Tetszek a nyomozónak. A csokorra nézett.

– Nincs több tépkedés! – Baromira betegesnek érezte ezt az egészet.

A nyomozó fényképére nézett.

Oltárt állítottam neki, basszus. Már csak a füstölő hiányzik. Nem vagy normális!

Felpattant a parkettáról, a konyhába sietett, készített magának egy koffeinmentes pótkávét. Az édesítő bogyót félretolta, a cukortartót vette elő a szekrényből. Alig volt az alján valami, azt a kávéba kotorta, két kiskanál tejport szórt bele. A balkonra tartott a kávéjával és a cigarettás dobozával. Elhaladt a lakkozott kisasztal mellett, óhatatlanul is a nyomozó fényképére nézett.

Kényelmesen elhelyezkedett az óriási rattanfotelban, az üvegasztalt közelebb húzta, és rágyújtott. Nem maradt más megoldás, csak remélhette, hogy a megbízott igazgató nem fogja érte kinevetni. Gyakran beszélgettek, Jin néha megemlítette, hogy az anyósa rendszeresen jár sámánhoz, és őt és a családját traktálja a bolondériájával.