Haegeum

Az úriember

A hely nem volt rossz, sőt: Szöul egyik elit klubjának számított a Hongdae városrészben a Han folyóhoz közel elhelyezkedő Gentleman's. A lokál elegáns volt, semmi bazárit nem használtak a tervezők az építésekor. Letisztult vonalak. Vörös, arany és márvány. A falakon tükrök. Az utcafront felől magas, egybefüggő ablaktáblák tették légiessé; aki meghittségre vágyott, annak a szeparé állt a rendelkezésére. Az épület gyomrában színpad, valamivel kisebb, mint egy kamaraszínházé, de legalább olyan díszes, mint az operáé. A hely délután nyitott. A kávézás szerelmeseit várta, ahogy esteledett, úgy kértek egyre többen könnyű vacsorát, estefelé megszaporodott az italrendelés, az éjszakai hajtásban a mixer az egyik koktélt készítette a másik után. Az előadások napján, este kilenc után, helyjegyes a belépés. Az uraknak kötelező a nyakkendő.

*

Az egyik fellépő siettében meglökte a hátát, és bocsánatkérés nélkül tovább furakodott a mosdó felé. Ide hátra, minden hülyét beengednek – alkotta meg véleményét gondolatban Taehyung. Nem volt külön öltözője, a színpad mögötti hosszú folyosón öltözött, sminkelt, evett és ivott mindenki. Ha fáradtak voltak, a székükben előrehajoltak, a tükrösfalra szerelt pulton pihentették a fejüket, és a sminklámpájukat lekapcsolták. Ez a hely egy fellépőnek sem volt a fő munkahelye. Keresetkiegészítésnek tökéletes volt, egy kis mellékes az unalmas főállás mellett. A megkopott álmok minden fellépéskor a régi fényükben csillogtak, a legtöbbjüknek ennyi elég volt. Aki napközben háziasszony volt, este Natalivá, a dizőzé változott.

De Taehyung nappal is önmaga akart lenni, nem csak szerda, péntek és szombat este. Már reggel Az Énekesként akart felkelni, nem a sokszázadik irodistaként. Próbálni akart és videokat készíteni a dalaihoz, nem a fénymásolót nyomkodni délelőtt tíz órakor. Próbálkozott pár cégnél, de elutasították. Igazán tehetséges, de: fiatalokat keresünk, hogyan akar huszonévesen gyakornok lenni? Ez lehetetlen. Vagy: a hangja, és az előadásmódja nem vág a cég profiljába. Mindenki nagyon sajnálta, hogy rohadjanak meg, ott, ahol vannak. Mindegy, maradt még jópár cég a listáján, meg hátha felfedez itt valaki. Ebben egyre inkább kételkedett. A törzsközönséget öltönyös úriemberek tették ki, akik ugyan tapsoltak az előadása végén, de soha nem tudta eldönteni, hogy a benyakalt szeszmennyiség miatt történt ez, vagy mert tényleg értékelik a tehetségét. Egy alkalommal az asztalához hívta egy idősebb úr, bemutatta neki a feleségét, koktélt fizetett Taehyungnak és garnélarák salátát. Aznap este Taehyung megalázottan ment haza. Hogy ő is rohadjon meg, a vén fasz! Ha van esze fiatal nőt feleségül venni, arra is legyen tehetsége, hogy boldoggá tegye! Nem vállalta el a munkát, nem akart a selyemfiúk szintjére lecsúszni. Ő művész volt, nem a seggéből és a farkából kívánt megélni.

Felkapcsolta a sminklámpáját, az átlátszó elülső borítással ellátott hátizsákját óvatosan a pultra tette, kivette belőle a pomeráni kutyát, aztán a kisméretű gurulós bőröndöt kipakolta, és munkához látott. Vizet töltött az egyik fémedénybe, a másikba előre kiporciózott száraz kutyatáp került. A kutyus elé csúsztatta a fémedényeket, a pomeráni jólnevelt kutyaként látott hozzá a vacsorájához. Taehyung felvitte az arcára a primert, majd alapozót nyomott a kézfejére, és a sminkszivaccsal elegyengette az arcán. Minden alakomkor ugyanazt a sminkpalettát használta, meleg föld színeket, mert véletlenül sem akart a mellette két székkel jobb felé ülő transzvesztitára hasonlítani. Ő úriember volt, finom és érzékeny, a külsejének is ezt kell tükröznie. Kirázta a fellépőruháját, az inget vállfára akasztotta és átgőzölte. Mina néni – a néhai nagymamájának barátnője –, ezzel a ruhadarabbal is kitett magáért. Az idős varrónő egy csoda volt Taehyung életében. Ha fellépőruha kell, akkor azt varrunk, kacagta, és bármilyen szabásmintát megszerkesztett a divatlapok fotói után. Taehyung felvette magára az inget, alig takart belőle valamit az áttetsző anyag, oldalt felsliccelt volt, ha nyújtózkodott, a mellbimbója kivillat belőle. Kell ennyi erotika a népnek, mondta Mina néninek, asszony megint csak kacagott, tudom én, aranyom, tudom ám! Taehyung ecsettel vitte fel magára a halvány színű rúzst, a kutyushoz beszélt.