Haegeum

A bevetés

Jungkook kibámult az éjszakába. Ha hunyorított, a kandeláberek fénycsíkot húztak a szeme előtt, a főútra festett záróvonal ívesen mutatta az utat Incheon felé. Az egyik útelágazásnál jobb felé vették az irányt, a házak eltűntek, feldúlt építési telkeket látott, aztán síkságot és pár bokrot, majd valami ipari telephely-félére értek.

A nyomozónál tett látogatás után hazavitték Jimint, aztán az egyik városszéli raktárvárosba mentek a felszerelésért. Hoseokkal sokáig mentek a konténerek közt.

– Megjegyezted az utat? – kérdezte viccelődve Jungkookot. – Ha bármi történne, vissza kell tudnod találni.

– Ugyan, mi történne? – kérdezett vissza Jungkook. Baromira elvesztette a fonalat a negyedik balra fordulásnál. A konténerek színét igyekezett megjegyezni, már amennyire a függőlámpák fényében láthatta az igazi színüket. Inkább a számokra és a feliratokra figyelt. A legtöbbön az US felirat volt és valami angol nyelven, semmit nem értett belőle. A sokadik forduló után végre hangul feliratot látott: Privát Bérlemények.

Elindultak azon a soron. A nyomozó biztos nem tudott ezekről a konténerekről, nem volt ideje utána nyomozni. Addig a napig, Jungkook sem tudott a raktárakról.

– Például lelőnek. Benne van a pakliban. Esetleg a mai akció után nem megyünk haza többet. – Hoseok igyekezett lazán beszélni. Éveken keresztül eszébe sem jutott ez az eshetőség, ő is mindig azt mondta, amit neki Jungkook: mi baj történhetne?

– Tudom – mondta halkan Jungkook. Nem volt ideje felhívni Taehyungot. Beszélni akart vele, csak hallani a hangját, az olyan megnyugtató a számára. Soha nem elmélkedett túlzottan sokat az életén, de talán a szerződése aláírása előtt érezte utoljára magán a halál érintését. És a konténerek közt. Ez már nem játék. Nem a lőtéren vannak, vagy az akadálypályán, az újabb próbatétel nem az étteremben történik a borkóstolóval vagy etikett órán. Eljött az ideje az adóságai törlesztésének.

Gyilkolni mennek.

Megálltak az egyik világoskékre festett konténer előtt. Az oldalán felirat: Cirkuszi kellékek, 101. Morbid, gondolta Hoseok nehéz lélekkel. Soha nem érezte bevetés előtt ennyire nehéznek magát. Mi lelt engem? Öregszem? Haza akar menni a meló után, le akar zuhanyozni és Namjoonhoz bújni. Annyira szereti, és még mindig nem mondta meg neki igazán, rendesen, romantikusan, ahogy azt illőnek gondolta. A szíve megsajdult.

– Haza fogunk menni. A fiút magunkkal visszük. Jó asszisztens vagy, Jungkook. Mindent megtanultál, amit meg tudtam neked tanítani. – Hoseok beütötte a kódot a konténer oldalán lévő panelba. – Mi a legfontosabb dolog az akció alatt?

– A nyugodt légzés és a koncentráció.

– Úgy van. Ha végeztünk, jöhetnek az érzelmek, a fene bánja, de a kezdéstől az akció végéig, robotként kell működnünk. – A konténer ajtaja kitárult, Hoseok felkapcsolta világítást.

Jungkook kíváncsian belesett a konténerbe.

– Menj csak be. – Hoseok finoman megböködte. – Össze kell szednünk a cuccost.

A fal mentén plafonig érő fém polcrendszer töltötte ki a konténer jobb oldalát. A dobozokon különféle felirat: bohócorr, varázskártyák, gumilabda, konfetti. A bal oldali falon csak fémtárolók voltak. A feliratok szerint: buzogány, bohócruha, lufi.

Hoseok kinyitotta a „buzogány" feliratú szekrényt, két Berettát vett elő. A „bohócruha" feliratú szekrényből két ultravékony, könnyített golyóálló mellényt emelt ki. Teljesen más típusúakat, mint amit Namjoon, Kyung a sofőr és a négy másik, testőrökből válogatott, Hoseok által csak hátvédnek hívott emberek viseltek. Jungkook nem ismerte őket, a busani cégtől érkeztek még kora este Szöulba. Hoseok nagyjából fél óra alatt eligazította őket, ennyi felkészülés is elég volt a jól kiképzett emberek számára.