Tavasz

23. fejezet

23.

Ármin felriadt a mocorgásra maga mellett, érzékelte, hogy Dávid végigsimít a hátán, és puszit nyom a vállára, de még nem volt kedve kinyitni a szemét. A férfi felkelt mellőle, Ármin hallotta, ahogy a lakásban motoszkál, hamarosan pedig kávé illata szökött be a szobába. A fiú még mindig nem moccant. Aztán a matrac ismét besüppedt mellette, az aroma erősebbé vált, Dávid hangja pedig közvetlen közelről köszöntötte.

– Jó reggelt! Vagyis lassan dél, gondoltam, ennél tovább nem jó ötlet, ha szundizni hagylak. Akkor sem, ha egy idő után teljesen kiforogsz a takaróból...

Dávid ujjai megindultak a tarkójától, lassan araszoltak el egészen addig, amíg a fiú meztelen bőre felsejlett, és felszusszant, mielőtt becsúsztatta őket a takaró alá. Ármin nevetve fordult meg.

– Folytasd csak nyugodtan – incselkedett, Dávid azonban hozzáhajolt, egy rövid adott adott a szájára, majd a kezébe nyomta a bögrét. Ármin engedte, hogy a neheztelés látszódjon az arcán.

– Tényleg ideje felkelned.

Ármin engedelmesen itta meg a kávét. Közben a csend köréjük nőtt, messzire űzve az ébresztés kellemes hangulatát. Ármint sejtette, hogy nincs menekvés.

– Jó, kezdj bele, mert úgysem úszom meg, nem igaz?

Dávid enyhén összerezzent, mint aki nem várta, hogy Ármin a dolgok elébe megy.

– Gondoltam, megvárom, míg éber leszel.

– Zúdítsd csak! – sóhajtotta beletörődve a fiú.

Előző este remekül szórakoztak. Szilvi pont jókor toppant be, hogy elterelje a figyelmüket a témáról, amit Ármin legszívesebben elfelejtett volna. Persze nem voltak illúzió, tudta, hogy az lehetetlen, és hogy előbb-utóbb beszélnie kell az apjával. Számtalan üzenetet kapott tőle, a nem fogadott hívások ott virítottak a mobilján, de nem érdekelte, mert épp túlságosan haragudott.

– Először is, örülök, hogy ennyire jól kijöttetek Szilvivel. Szerettelek volna bemutatni neki egy ideje, de nem egészen így terveztem, szóval ne haragudj, ha a mélyvízbe dobtalak.

Ármin meglepetten fészkelődött. Nem éppen erre számított, amikor meglátta Dávid komoly ábrázatát.

– Szilvi nagyon jó fej, bírom. Főleg, hogy teljes természetességgel szívat téged órákig.

Dávid megköszörülte a torkát, de a mosolyt nem tudta elnyomni.

– Hát, ismer, mint a rossz pénzt.

– Igen, nekem is úgy tűnt – bólogatott Ármin. – Jó sok olyan dolgot elárult rólad, amit te nem.

– Egy részét gyorsan el is felejthetnéd. – Dávid most már nevetett, Ármin felengedett ettől, csak hogy a nyakába kapja a hidegzuhanyt. – Visszatérve édesapádra... – Ármin felmordult, de ez nem hatotta meg a férfit. – Fel kellene hívnod, vagy találkozni vele, mert ez nem maradhat ennyiben.

– Majd ha nem kezel gyerekként.

– A gyereke vagy, és nem túl felnőtt dolog egy veszekedés kellős közepén elrohanni.

– Kinek az oldalán állsz?

– Ármin, amikor duzzogó kissrácként viselkedsz, tényleg pedofilnak érzem magam!

A fiú döbbenten nyelte le a szavakat, amik eredetileg kikívánkoztak belőle, hogy kipréseljen magából egyetlenegyet:

– Tessék?