Tavasz

22. fejezet

22.

Dávid számára csigalassan telt a hét. Teljesen ráfüggött a munkára, hogy elterelje a figyelmét Ármin hiányáról, és azon gondolkodott, korábban hogyan ütötte el az idejét olyan egyszerűen semmiségekkel. A héten összesen egyszer látta a fiút, akkor is csak fél órára, ami semmire sem bizonyult elegendőnek. Jólesett kicsit összebújni vele, de másra nem maradt idejük. Nem feltétlenül a szex hajtotta, és ez máskor megrémítette volna, de már túljutott azon a ponton.

Az egyetlen pozitívum az volt a helyzetben, hogy visszakapta Szilvit. Egész nap üzeneteket váltottak a találkozás óta, ami felvillanyozta Dávidot. Egész egyszerűen rádöbbent, hogy eddig barátok és szerelem nélkül élte az életét, és nem értette, hogyan csinálta.

Aztán Ármin közölte vele, hogy a hétvégét valószínűleg az apjával tölti, és Dávid kiakadt. Nem mutatta, sőt ellenkezőleg, biztosította róla Ármint, hogy nem bánja, mert nem akarta kinevettetni magát, de belül forrongott. A fiú minden idejét magának akarta, amiről ő is tudta, hogy nonszensz, de ezt a szívének nehezen magyarázta el. Mégis, amikor a fiú felhívta szombaton azzal, hogy nála aludna, gyanakodni kezdett, hogy valami nincs rendben. Örült és félt egyszerre.

Ármin azonban nem hagyta, hogy kérdéseket tegyen fel. Amint bezárult mögötte az ajtó, a falnak préselte, neki pedig nemes egyszerűséggel kiment a fejéből minden.

– Valaki nagyon be van indulva – szólalt meg, amikor a fiú egy pillanatra elengedte a száját.

– Aha. Csak egy baj van – felelte Ármin, miközben két oldalt a feje mellett támaszkodott, incselkedően közel.

– Micsoda?

– Nagyon sok rajtad a ruha.

Dávid felnevetett. Ármin csábítóan kidugta a nyelvét, megnyalta a férfi ajkát, aztán ahelyett, hogy ismét megcsókolta volna, a nyakára hajolt, miközben a jobb keze lesiklott Dávid karján, át a hasán, majd megállapodott a nadrág gombján.

– Szóval segítünk a problémán – súgta, majd villámgyorsan a cipzárt is lehúzta. Dávid felnyögött, amikor a fiú ujjai bekúsztak az anyag alá. Átfutott az agyán, mennyire lehetetlen, hogy Ármin ennyivel képes elvenni az eszét, de nem sokáig ért rá a gondolataival foglalkozni, Ármin ugyanis benavigálta a hálóba, gyengéden lelökte az ágyra, majd kínzóan lassan, centiről centire haladva leszórta a saját ruháit, gondosan ügyelve arra, hogy Dávid végignézze az előadást. A férfi képtelen volt elszakítani a tekintetét Ármin kezétől, amelyek egyre több bőrfelület látványával ajándékozták meg, mielőtt a fiú felmászott hozzá, hogy őt is lemeztelenítse. Amikor azonban az ölébe mászott, Dávid meglepődött. Ha Ármin ennyire sietősen akarta ledönteni a lábáról, akkor általában arra vágyott, hogy ő legyen az aktív, most viszont minden reakciója azt sugallta, hogy egészen mást szeretne...

Dávid kénytelen volt elszakadni tőle, hogy biztosra menjen, jól olvasta-e a jeleket.

– Hogyan? – kérdezte kifulladva. Ármin válaszképp megcsókolta, majd végignyúlt mellette a hasán, mielőtt hátranézett rá, és csábítón felvonta a szemöldökét.

– Basszus – motyogta Dávid. A fiú tényleg tökélyre fejlesztette, hogyan tudja másodpercek alatt elvenni az eszét. Automatikusan nyúlt az éjjeliszekrény fiókjába, Ármin pedig jólesően felnyögött, amikor a hátára kezdett csókokat szórni, miközben becsúsztatta az ujjait a feneke két partja közé.

– Lassan – szólalt meg végre a fiú.

– Azok után, ahogy letámadtál, nehéz lesz – nevetett Dávid, de azért amennyire képes volt, teljesítette a kérést. Így viszont, mire birtokba vette Ármin testét, már alig bírt magával. Egyik kezével a fiú feje mellett támaszkodott, a másikkal átnyúlt a karja alatt, és annyira ráérősre vette a tempót, amennyire csak tudta. Ármin a végére folyamatosan remegett alatta, mint aki szintén visszafogja magát, és bár mindketten húzták a gyönyör pillanatát, az végül maga alá temette őket.