Tavasz

26. fejezet

26.

Dávid hamar lezavarta az aznapi munkát. Nem beszélték meg pontosan, mikor találkoznak, de úgy tippelte, Ármin lassan érkezik. Leszórta a ruháit, és beállt a zuhany alá, félig nyitva hagyta a fürdő ajtaját, hogy biztosan meghallja a csengőt. Gyorsan végzett, pedig alapos volt, ezúttal tervezett, és bár általában Ármin hangulata alakította a szexet, most úgy döntött, kicsit rásegít a hogyantovábbra. Na persze ha a fiú is benne van.

Benne volt. Amint megérkezett, elégnek bizonyult egyetlen pillantás, máris a törölköző alá csúszott a tenyere, Dávid a falnak szorulva túl sem jutott a köszönésen.

– Fogadhatnál mindig így – súgta Ármin a fülébe, mielőtt végignyalta az állát, hogy újra megcsókolhassa. Dávid levegőt alig kapott a vágytól. A fiú derekára csúsztatta a kezét, benyúlt a póló alá, felfelé húzta, aztán egy mozdulattal rántotta le, egy időben azzal, ahogy róla lekerült a törölköző. Ármin elé guggolt, megvárta, míg ránéz, mielőtt kidugta a nyelvét, hogy kényeztetni kezdje. Dávid tüdejéből szinte kirobbant a levegő. A fiú hajába markolt, és amikor látta, hogy zöld utat kap, nem fogta vissza magát, mozdította a csípőjét.

Teljesen beszippantotta az élmény. Behunyta a szemét, az érzésre koncentrált, Ármin azonban hamarosan a combjára csapott, ő pedig pontosan értette a jelzést. Azonnal eleresztette, és épp elkapta a fiú szemrehányó tekintetét, amikor hörögve kapott levegő után. Ritkán feszítette túl a húrt, most úgy tűnik, sikerült.

– Ne haragudj!

– Nem szoktál ennyire durva lenni – szólalt meg Ármin. A hangja a szokottnál jóval rekedtebben csengett.

– Nem akartam erőszakos lenni.

– Nem erőszakos voltál. Durva. Ez rá a jó szó. – A fiú felkelt a földről, ahová az előbb a lendület vitte. A közelség arról árulkodott, hogy ahogy távolságot, úgy haragot sem tervez tartani. – Kiengesztelsz?

– Ez nem is kérdés.

– Oké. Megpróbálkozol ezzel?

Dávid körül lelassult az idő. Nem számított erre a kérésre. Ármin pontosan ismerte a határait, meglepte, hogy mégis előhozakodott ilyesmivel.

– Tudod, hogy nem vagyok jó benne.

– Ezért úgy mondtam, hogy megpróbálkozol-e vele.

– Szeretnéd? – Ármin jelentőségteljesen ránézett, mire Dávid biccentett, jelezve, hogy felfogta a választ. Átgondolta. Kereste magában, viszolyog-e tőle, vagy hárítani akar-e. – Akkor legyen.

– Ellenedre van?

– Nincs.

– Csak miattam ne csináld.

Dávid elmosolyodott. Kicsit arrébb tolta a fiút, hogy letérdelhessen elé, és a sliccéért nyúlt.

– Ha valamire nemet akarok mondani, meg fogom tenni akkor is, ha neked nem fog tetszeni.

Nem tette hozzá, hogy elég idős és elég érett ehhez, mert nem akart veszekedni, de akaratlanul ez jutott eszébe. Gyorsan elsöpörte a gondolatot.

Ármin hagyta egy kicsit a férfi saját tempóját. Néhány mozdulat után a hajába csúsztak ugyan az ujjai, lustán simogatták, de nem követelőzött, élvezte, ahogy Dávid egyre mélyebbre engedi a szájába, és felnyögött, amikor végre teljesen elnyelte. A harmadik-negyedik alkalomnál már megfeszültek az ujjai a férfi tincsein, de még mindig nem mozdult, még mindig várt, pedig Dávid érezte az izgalmát, a combjainak feszülését, és tudta, hogy lassan vagy valami jelzést ad többre, vagy meghátrál. Végül Ármin fenekére csúsztatta mindkét tenyerét, belemarkolt, a fiú pedig ezt vette megerősítésnek, a csípője aprót lendült, és amikor nem ütközött ellenállásba, megismételte a mozdulatot. Dávid szemébe könnyek gyűltek, ahogy felnézett, de engedte. Ármin elhúzta a férfi fejét az ágyékától, majd lassan vissza, kiélvezve a hatalmat, amit kapott, a tekintete csillogott tőle, Dávid ettől szédült meg, nem a levegő hiányától. Azt várta, a fiú gyors lesz, és vad, amilyen ő szokott, de ez így neki is pont megfelelt.