Tavasz

29. fejezet

29.

Ármin ledobta a kulcsát az előszobaszekrényen található kosárba, és nekiállt kifűzni a cipőjét, miközben számba vette, mi dolga van még lefekvésig. Eredetileg hamarabb akart hazaérni, de nem szívesen hagyta ott Dávidot, és a férfinak sem volt ellenére, hogy korai indulás helyett még egyszer elcsábítsa.

– Hazataláltál?

Ármin felnézett. Csilla a konyhaajtónak támaszkodott, a tekintete nem sok jót ígért, Ármin ennek ellenére megpróbálkozott egy megnyerő mosollyal.

– Ne haragudj!

– Legalább dolgozatot is írsz jövő héten?

– Előre tanultam! – hárított Ármin, és ledobta a cipőjét a másik mellé. A jegyeire tényleg sosem lehetett panasz. Erre valószínűleg Csilla is rájött, mert elengedte a témát.

– Ez maradjon is így! A pasizás ne menjen a suli rovására.

– Úgy ismersz?

– Ismerlek?

– Anya! – csattant fel méltatlankodva Ármin, mire Csilla elhúzta a száját, de valószínűleg nem akart veszekedni, mert kissé visszafogottabban folytatta.

– Apád mit szólt?

Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy ilyen helyzet után Ármin ne hívja fel az anyját, hogy meséljen, és bár szombaton eszébe jutott, hogy megtegye, végül elvetette az ötletet. Mégis hogyan kezdett volna bele? Nem volt elég bátorsága.

– Hát nem túlságosan kedveli Dávidot. Az végképp nem tetszett neki, hogy nem hagyta magát.

– Az nem csoda. Apád irányításmániás. Elég sokat veszekedtünk emiatt – felelte Csilla, Ármin pedig nagyon igyekezett, hogy ne kezdjen faggatózni. Úgy érezte, ehhez aztán végképp semmi köze, a megjegyzés mégis szöget ütött a fejébe.

– Egy kapcsolatban feltétlenül kell, hogy az egyik fél irányítson? – bukott ki belőle végül a kérdés sokkal esetlenebbül, mint akarta.

– Miért? Úgy érzed, Dávid irányít téged? – kapott Csilla az alkalmon, a gyanúsítgatás viszont nem tetszett Árminnak. Nem egészen erre akart kilyukadni, csak rosszul fogalmazott. Persze lehet, hogy egyébként sem az anyjával kellene ezt megbeszélnie, csak hát akkor kivel?

– Nem... Pont hogy úgy érzem, tőlem várja ezt.

Csillának kikerekedett a szeme, Ármin pedig azonnal megbánta a merészségét.

– Komolyan?

– Aha.

– Szexuális téren is?

Ármin ezen a ponton azt kívánta, bár megnyílna a föld alatta, és beszippantaná. Legszívesebben menekült volna a helyzetből, amibe keverte magát, de túlságosan értékelte, hogy az anyja nyitottan áll hozzá. A padló mindenesetre elég érdekesnek bizonyult ahhoz, hogy ott tartsa a tekintetét.

– Nem feltétlenül. Ott nagyrészt egyenlőek vagyunk. Bár jobban múlik rajtam, mikor merre megy az esténk, ha érted, mire gondolok.

– Nem igazán – rázta meg a fejét Csilla.

Ármin legalább ötféleképpen megfogalmazta a mondanivalóját, mire a legszebben hangzót kimondta, őszintén remélve, hogy ennél jobban nem kell elmagyaráznia. Így is érezte, hogy forrósodik az arca. Csinálni egy dolog, de az ember szülőjével diskurálni róla már teljesen más...

– Inkább rajtam múlik, mikor épp hol vagyok az ágyban.

Kínjában elkezdte követni a tekintetével a parketta mintáját, közvetlenül azelőtt, hogy Csilla megszólalt.