Dahlia segítségre szorul.
Austin segít rajta.
Egy lány, aki gyűlöli a szexet.
És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni.
Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává?
Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyiségge...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
🦔
-Arra gondoltam, hogy ma kimennék a házhoz. - iszom bele a csésze kávémba a konyha ajtófélfájának dőlve, a keserű íz a számban kellemes, annak ellenére, hogy ritkán iszom.
-Hogyhogy? - pillant rám anya kérdőn, miközben a saját kávéjába rak két kanál cukrot, majd csilingelve megkavarja.
-Apa mondta a múltkor, hogy jó lenne lenyesni a bokrokat, nekem meg nincs mára dolgom. - vonok vállat egyszerűen, aztán egy utolsót kortyolok, és berakom az üres poharam a kagylóba.
Anya a csészéjével együtt kiindul a nappaliba, én pedig szorosan utána követem. Korán van. Túlságosan is korán, tekintve hogy alig aludtam az éjjel, de ezt igyekszem nem mutatni.
-Akkor nem akarsz Ivan standján dolgozni? - ül le az ebédlő asztalhoz, lábait keresztbe rakva iszik bele a kávéjába, és úgy néz fel rám.
-Nem. - válaszolok határozottan.
Kizárt ügy, hogy Derekkel egy levegőt szívjak.
-Te tudod. - von vállat furcsán, aztán a kezébe veszi a telefonját, hogy szokásosan facebook videókat nézegetve igya meg a kávéját munka előtt - És az Európai út?
Meglep a kérdés, első reakcióm összehúzni a szemöldököm.
-A kicsengetési pénzből megyek. - csóválom meg a fejem kérdőn, mire anya idegesen legyint a telefonjával.
-Nem az a fele érdekel! Hanem hogy kibékültetek Jonathanel? Egyedül csak nem indulsz olyan hosszú útnak...
Kék szemei aggodalmasan vizslatnak ahogy előtte állok. Komolyan néz, hazugságot nem tűrő arccal, amit utoljára talán tizedikben láttam rajta, mikor megkérdezte, hogy ugye nem próbáltam még ki a cigarettát. Akkor is egyből látta hogy hazudok, és majdnem leszakította a fülem, most meg már vesz nekem is egy dobozzal, ha dohányboltban jár.
-Duke anyja elmondta, ugye? - nevetek elképedve, és zavartan megvakarom a tarkóm.
Gondolhattam volna, hiszen akkora nagy barátnők...
-Hogyne! Még hogy lefejelted az asztal sarkát, hagyjuk már! Nem vagyok én hülye, látszott, hogy valaki rendesen helyre tett! Csak azt nem gondoltam, hogy pont a legjobb barátod, akivel elvileg nyár végén együtt mentek Európába.
-Megoldom, anya. Beszélek vele, és elmegyünk arra az útra. - sóhajtok fáradtan, érzem ahogy a testem nikotinért és plusz öt óra alvásért kiállt.
-De mégis min kaptatok így össze?
Kedvtelenül nézek le a papucsomra, kezeimet a rövidnadrágom zsebébe süllyesztem. Nincs kedvem belekezdeni.
-Hosszú. - dünnyögöm, anya pedig végül csak megvonja a vállát, aztán befejezi a kávéját.
Puszit nyom az arcomra mielőtt elmenne munkába, aztán kimegy az ajtón, az én legnagyobb megkönnyebbülésemre.
