Dahlia segítségre szorul.
Austin segít rajta.
Egy lány, aki gyűlöli az intimitást.
És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni.
Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává?
Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyi...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🐭
Unottan ülök a golf klub nyitott teraszának egyik kávézó asztalánál, és apámat, meg az ő apját figyelem, ahogy éppen elütnek egy-egy kis fehér golflabdát, majd eltakarják a szemük a nap elől, és nézik ahogy ível a kis műanyag a levegőben. Egyikőjüké sem talál a lyukba, éppen csak a közelébe, ők pedig megindulnak le a végeláthatatlan zöld gyepen, hogy a kis zászló mellett megállva megkíséreljék betalálni. Rémunalmas, most mégis itt vagyok, hogy anyának ne legyen több baja velem. Elhatároztam, hogy adok egy esélyt a rétegünknek, megpróbálok bevegyülni a gazdagok közé, amit vásárlással kezdtem, és a golf klubbal. Ha másra nem is jó, hát a körülöttem lévők kielégítésére, aztán a gondolataim elterelésére.
-Unom. - szólal meg Denis mellettem.
Fekete, kerek napszemüvege mögül, összefont karokkal nézi a két golfozó férfit, cseppet sem izgatott arckifejezéssel préseli össze az ajkait. Barna göndörhaján csak úgy fénylik a lakk, árad belőle a Versace illat, sötétbarna-fehér csíkos ingje lazán suhog rajta a lenge szélben. Igazán jól fest, sokkal jobban mint én. Betűrt szürke blúzban és fehér szoknyában ücsörgök, lapockámig lenőtt barna hajam a vállaimra hullámzik, táskás szemeim egy hanyag sminkkel lettek eltakarva, kék tekintetem élettelen. Sápadt vagyok, mivel ki sem mozdulok a házból, sovány vagyok, mert nem eszem, fáradt vagyok, mert nem alszom. A látszatot - hogy már jobban vagyok - külsőre igyekszem fenntartani. Elegáns ruhákba öltözöm, sminkelek, mosolyt hazudok az arcomra. Úgy teszek, mintha nem borítanák vágások az alkarom, amelyeket a hosszú ujjú blúzom alá rejtettem.
-Én is. - bólintok, és ásítva az üvegasztalra könyökölök.
-Te sem vagy valami szórakoztató. - jegyzi meg sóhajtva, mire felvonom rá egyik szemöldököm, és gúnyosan elmosolyodom.
-Gömbölyödik már a hasa?
Idegesen dönti hátra a fejét ültében, fogai között mormog valamit, de nem értem, és nem is érdekel. Addig basztatom, amíg fel nem fogja a dolog komolyságát.
-Hát itt vagytok! - lép ki anyánk mosolyogva a teraszra, bizonyára a napi pletyikör után a barátnőivel.
-Megverhetem a húgom? - dönti nyűgösen anyánk felé bátyám a fejét, mire csak megforgatom a szemem.
-Miért akarod megverni a húgod? Tanítanod kéne, gondoskodnod róla! - ül le anya közénk, nem igazán nagy örömömre.
Légyszemre emlékeztető napszemüvegét a fejére tolja, szőke haja kivasalva lóg a vállaira, elegáns fehér nadrágot, és neonnarancs lepkeujjas felsőt visel, a nyaka meg ujjai ismét telerakva arany ékszerekkel. A szemem forgatva bámulok inkább a gyepre ismét, apáék már csak borsónyi pöttyök rajta.
-Tanítom én. Móresre. - nevet fel a saját beszólásán, mire anyánk őt lelegyintve csóválja meg mellette a fejét, én pedig unottan húzom össze Denisre a szemem.
