Dahlia segítségre szorul.
Austin segít rajta.
Egy lány, aki gyűlöli az intimitást.
És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni.
Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává?
Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyi...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
🐭
Ismét a partra megyünk ma Matiasal, Charlotteal, és Codyval, ezúttal azonban nem bulizni, hanem szörfözni. Ahogy Cody platós autójába ülve kihallgatom az elől ülő szerelmespár beszélgetését, úgy tűnik hogy a többiek is ott lesznek. Felix, Austin, meg a többiek. Nem vagyok ellenére a társaságnak, és lassan már elvonási tüneteim vannak, amiért nem tudok deszkára feküdni, így szívesen eljöttem megmozdulni kicsit. A bátyám bizonyára zokon vette amint anyánk boldogan - mert neki muszály mindig, mindent, mindenkinek -, elmondta, hogy végre ér engem egy kis víz és napfény, mert mikor bátyám utoljára hívott engem fagyizni, az sírással és kiabálással zárult. Haragos pillantást kaptam tőle ahogy elmentem mellette a folyósón, de nem szóltunk egymáshoz, ahogy mostanában szoktuk.
Félek, hogy rájönne. Nem értené, hogy miért veszek fel egész testes úszó ruhát szörfözni, hogy miért nem akarok lebarnulni ahogy minden ezelőtti nyáron, csak kérdezgetne és kérdezgetne, mígnem kifakadnék a karomon levő vágásokról, meg Cody szülinapi bulijáról, és ott lenne nekem végem. Elmondaná anyának, vagy elvinne pszichológushoz, aki elmondaná anyának, ő meg aztán amilyen fontoskodó, berakatna egy diliházba hogy kúráljanak ki, vagy elkürtölné apámnak, meg a nagyszüleimnek, aztán hallgathatnám a lebaszást egész hátra lévő életemben. Jobb, ha Denis tőlem távol marad, hiába hogy csak segíteni szeretne.
A parkolóba érve kipattanok a kocsiból, és jólesően szívom magamba az arcomnak csapódó sós szelet, ami újra megtölt élettel, és amit bármikor szívesen fogadok. Izgatottan zakatoló szívvel nézem ahogy Cody leemeli a Mercedes platójáról a deszkám, majd boldogan veszem azt a hónom alá. Rég nem voltam ennyire izgatott semmi miatt, és bár idétlenül nézek ki az úszó ruhámban, legalább végre azt tehetem, amit olyan nagyon szeretek. Hullámokat lovagolni.
Az óceánhoz levezető lépcső fele haladva kiszúrok egy sötétbarna Mazdát nem messze éppen parkolni, ezzel egyidőben pedig Cody is megáll, és mosolyogva int az irányba.
-Megjöttek a többiek is! - indul meg a barátnőjét kézen fogva az autó felé, én azonban csak megtorpanva állok, és figyelem ahogy Austin kiszáll a volán mögül, szorosan utána a többiek is.
Ismét megcsodálnám az ujjatlan fehér felsős, fekete fürdőnadrágba bújtatott testét, a kalappal árnyékolt hibátlan arcát, meg a napszemüveggel sajnos eltakart sarkfény szemeit, ha nem terelné el a figyelmem egy aprócska szösszenet a csapatukon. A barátnője nem jött. Sem a komoly srác. Persze, mivel hogy öt fős a Mazda, ezért az lenne az ésszerű, ha két kocsival jöttek volna, Jonathan járműjének azonban nyoma sincs a láthatáron. Meg egyébként sem hinném, hogy Gina nem Austinnal jönne.
Dehát nem kell mindig egymás nyakán csüngniük, Dahlia! Nekik van életük, veled ellentétben!
Felix mosolyogva int nekem, így mosolyt varázsolva az arcomra intek vissza neki, aztán elindulnak az irányomba. Mély levegőt véve harapom be az alsó ajkam, kínosnak érzem ahogy mindannyiuk tekintete rám szegeződik, és nem éppen a legpozitívabb módon.
