Te nem látod amit én. | 8. Rész

214 16 0
                                    

🐭

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

🐭

Miután elmondtam a barátaimnak azt, amiről nem beszélek szívesen, egyszerűen nem akarnak egyedül hagyni. Mindenhová hívnak, nem akarnak kihagyni egy programjukból sem, minden erejükkel igyekeznek engem kirángatni a kényelmes egérlyukamból, nem akarják, hogy a gondolataim az óceán mélyére húzzanak.

Apropó óceán. Ma a partra mennénk. Fürödni akarnak, amire azonnal nemet mondtam. Voltunk már moziba, vásárolni, állatkertbe, megint vidámparkba, és a kedvükért mindenben teljes tagként részt vettem, azonban ebben nem fogok. A sebek még halványan látszanak, fürdőruhában nem tudom őket eltakarni, ezek után pedig nem fogják bevenni, hogy azért vannak bekötözve az alkarjaim a sósvíz elől, mert leforráztam magam. Úgyhogy abban a hitben hagyom őket, hogy azután ami történt, nem akarok fürdőruhát felvenni. Ami egyébként részben igaz.

-Akkor csak gyere le velünk! Nem kell fürödnöd, csak legyél velünk! - kérlel Charlotte minden erejéből a vonal túloldalán.

A lelkiismeretem megszólal bennem, tudom hogy mennyire törik magukat, próbálnak boldoggá tenni engem, programjaikkal egyébként sikeresen elterelik a gondolataim, és jól is érzem velük magam. Nem vagyok hálátlan.

-Rendben. - bólintok rá, mire boldogan sikongatva kezd tapsikolni, én pedig rányomom a video hívást.

Charlotte is megváltozott, csak ő pozitív értelemben. Sokkal boldogabb mostanában, többet nevet, rengeteget áradozik a barátjáról, aki úgy tűnik jó hatással van rá. Nem sokat találkoztam Codyval, kedves srácnak tűnik, ha meg Charlottenak megfelel, akkor nekem is. Matias eléggé privát a Benjaminnal való kapcsolatáról, igyekeznek titokban tartani, hogy ne legyen probléma Benjamin exe miatt - hogy milyen hamar túllépett rajta Benjamin - nekünk is inkább a szexuális dolgokról áradozik, ami ugye...tudjuk milyen hatással van rám. Önsajnáltatás százezer.

Ma mind ott leszünk a parton. Cody Mercedesével megyünk, ennél többet én sem tudok. Anya örül valahányszor kimozdulok - most sincs másképp - de tudom hogy jobban örülne, ha mondjuk jachtozni mennék velem egykorú, Suzan féle pinákkal, és még mindig rágja a fülem a suli miatt, amit továbbra is csak egy szemforgatással lerendezek.

Magamra kapok egy rövid derekú, hosszú ujjú fehér felsőt, és egy babakék-fehér kockás lenge szoknyát, lábamra fehér szandált húzok, egy nagyobb táskába pokrócot, naptejet, vizet, és a pénztárcám pakolom, barna hajamat simán hagyom a vállaimra hullámozni, sminkelek, aztán egy szalmakalappal és napszemüveggel a kezemben el is indulok. Cody kocsija már a kapunk előtt áll, lehúzott ablakán keresztül mosolyogva int nekem, megvillantja a fogszabályzóját, szemét napszemüveg takarja, ahogy az enyémet is. Behuppanok hátra, Charlotte az anyósülésről hátrafordulva köszönt, és a mai programunk vagányságát kezdi el ecsetelni, amit csak nevetve hallgatunk Codyval. Felvesszük Matiasékat is, aztán zenét hallgatva, hangosan énekelve vesszük az utunk a part fele, ami tőlünk két órába telik, tekintve a turisták miatti zsúfolt forgalmat. Tudom hogy közel járunk, mikor a zöld füvet kezdi felváltani a nádas, a barna földet az apró szemcsés homok. A kék beláthatatlan végű víz, és a gyönyörűen tiszta ég egy vonalban találkoznak a messzeségben, szinte beleborzongok mikor először megcsapja az arcom a sós levegő a lehúzott ablakon keresztül. Izgatottan pattanok ki az autóból parkolás után, mindenki a hátára csapva a táskáját lódul meg a part irányába, egyedül én nem kézen fogva valakivel.

Taníts Meg BízniDonde viven las historias. Descúbrelo ahora