🐭
Miután elmondtam a barátaimnak azt, amiről nem beszélek szívesen, egyszerűen nem akarnak egyedül hagyni. Mindenhová hívnak, nem akarnak kihagyni egy programjukból sem, minden erejükkel igyekeznek engem kirángatni a kényelmes egérlyukamból, nem akarják, hogy a gondolataim az óceán mélyére húzzanak.
Apropó óceán. Ma a partra mennénk. Fürödni akarnak, amire azonnal nemet mondtam. Voltunk már moziba, vásárolni, állatkertbe, megint vidámparkba, és a kedvükért mindenben teljes tagként részt vettem, azonban ebben nem fogok. A sebek még halványan látszanak, fürdőruhában nem tudom őket eltakarni, ezek után pedig nem fogják bevenni, hogy azért vannak bekötözve az alkarjaim a sósvíz elől, mert leforráztam magam. Úgyhogy abban a hitben hagyom őket, hogy azután ami történt, nem akarok fürdőruhát felvenni. Ami egyébként részben igaz.
-Akkor csak gyere le velünk! Nem kell fürödnöd, csak legyél velünk! - kérlel Charlotte minden erejéből a vonal túloldalán.
A lelkiismeretem megszólal bennem, tudom hogy mennyire törik magukat, próbálnak boldoggá tenni engem, programjaikkal egyébként sikeresen elterelik a gondolataim, és jól is érzem velük magam. Nem vagyok hálátlan.
-Rendben. - bólintok rá, mire boldogan sikongatva kezd tapsikolni, én pedig rányomom a video hívást.
Charlotte is megváltozott, csak ő pozitív értelemben. Sokkal boldogabb mostanában, többet nevet, rengeteget áradozik a barátjáról, aki úgy tűnik jó hatással van rá. Nem sokat találkoztam Codyval, kedves srácnak tűnik, ha meg Charlottenak megfelel, akkor nekem is. Matias eléggé privát a Benjaminnal való kapcsolatáról, igyekeznek titokban tartani, hogy ne legyen probléma Benjamin exe miatt - hogy milyen hamar túllépett rajta Benjamin - nekünk is inkább a szexuális dolgokról áradozik, ami ugye...tudjuk milyen hatással van rám. Önsajnáltatás százezer.
Ma mind ott leszünk a parton. Cody Mercedesével megyünk, ennél többet én sem tudok. Anya örül valahányszor kimozdulok - most sincs másképp - de tudom hogy jobban örülne, ha mondjuk jachtozni mennék velem egykorú, Suzan féle pinákkal, és még mindig rágja a fülem a suli miatt, amit továbbra is csak egy szemforgatással lerendezek.
Magamra kapok egy rövid derekú, hosszú ujjú fehér felsőt, és egy babakék-fehér kockás lenge szoknyát, lábamra fehér szandált húzok, egy nagyobb táskába pokrócot, naptejet, vizet, és a pénztárcám pakolom, barna hajamat simán hagyom a vállaimra hullámozni, sminkelek, aztán egy szalmakalappal és napszemüveggel a kezemben el is indulok. Cody kocsija már a kapunk előtt áll, lehúzott ablakán keresztül mosolyogva int nekem, megvillantja a fogszabályzóját, szemét napszemüveg takarja, ahogy az enyémet is. Behuppanok hátra, Charlotte az anyósülésről hátrafordulva köszönt, és a mai programunk vagányságát kezdi el ecsetelni, amit csak nevetve hallgatunk Codyval. Felvesszük Matiasékat is, aztán zenét hallgatva, hangosan énekelve vesszük az utunk a part fele, ami tőlünk két órába telik, tekintve a turisták miatti zsúfolt forgalmat. Tudom hogy közel járunk, mikor a zöld füvet kezdi felváltani a nádas, a barna földet az apró szemcsés homok. A kék beláthatatlan végű víz, és a gyönyörűen tiszta ég egy vonalban találkoznak a messzeségben, szinte beleborzongok mikor először megcsapja az arcom a sós levegő a lehúzott ablakon keresztül. Izgatottan pattanok ki az autóból parkolás után, mindenki a hátára csapva a táskáját lódul meg a part irányába, egyedül én nem kézen fogva valakivel.
أنت تقرأ
Taníts Meg Bízni
عاطفيةDahlia segítségre szorul. Austin segít rajta. Egy lány, aki gyűlöli az intimitást. És egy fiú, aki gyűlöli őt szenvedni látni. Hogyan válik két teljesen idegen ember, egymás lelki támaszává? Mi köt össze két teljesen különböző háttérrel, és személyi...