Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Kérnél esetleg egy kis... Reggelit is?-nevetett Cole azon a fél banánon és egy darab magvas zsemlén, amit ügyes bajosan a tányéromra tuszkoltam a canteen pultjáról.
-Nem... Köszi.-ragadtam meg tálcámat elmaradó lelkesedéssel, ahogy a szabad asztalok utáni szokásos expedíciónkba kezdtünk. Ma is nagy tömeg fogadott, kiváltképp a helikopteres egységek pilótái miatt, akik vagy harmincassával járkáltak mindenhová. De egy időbeosztáson voltunk a logisztikai és rádiós kapcsolatokért felelős alegységekkel is, már ami az étkezéseket illette. Cole-nak azonban viszonylag hamar sikerült stipi-stopiznia egy középső asztalt, ahonnan sietősen indultak a kezdődő forgószárnyasok hadigyakorlatára.
-Itt jó?-kérdezett utánam, melyre csak egy "ühüm" jött ki belőlem. Leültünk, majd Cole neki is látott a dupla mogyoróvajas eper dzsemes pirítósainak, ami mellé még szedett egy nagy adag tojásrántott is, baconnal és... Még egy kis baconnal. Megvetően néztem egy fél pillanatig, amíg halfolja reggelijét, majd kisebb fintorral vettem én is kezem ügyébe evőeszközeimet. Felvágtam a banánt, de inkább csak idegőrlően tologattam a tányéron azokat a banánkarikákat, mintsem ettem volna belőlük.
-Mi van veled?- állt le Cole az evéssel.-Olyan... Szótlan vagy. Egykedvű. Nem is tudom...-rágott egyet a még szájában lévő falaton.-Mi történt, amíg nem voltunk itt?
-Azon túl, hogy a százados visszahozott a városból, rekreált egy eliminációs gyakorlatot Birdie-n, majd kis híján beverték ezért az arcát?-listáztam magamban az elmúlt másfél nap történéseit.-Azon túl nem történt semmikülönös.-vontam meg vállam, amint félredobva a villát nyúltam kézzel a banánért. Mert ki a fene eszik egyáltalán banánt villával...
-Khmm.-nyelt félre Cole a hírek áradata hallatán.-Hogy mi van?-kerekedtek el szemei, amint még mindig azzal a makacsul torkára szorult falattal küszködött.
-Birdie-t eltiltották pár napra. Az van...-kaptam be végre az ujjaim közé szorított banándarabkát, de édeskésen émelyítő ízére a tányért is eltoltam magamtól.
-A hadnagy. Megütötte a századost?-kiáltott fel Cole merő izgatottságában, ahogy enyhe sokkos meglepettség ült ki az arcára.
-Fogalmazzunk úgy, hogy szándékában állt.-válaszoltam nyugodt egyhangúsággal.
-Miért, talán alulmaradt a légi harcban?-vigyorodott el Cole, könnyelműen hátradöntve hátát a szék támlájának, miközben kényelmesen elnyújtóztatta lábait az asztal alatt.
-Alulmaradni alulmaradt...-húztam magamhoz a középen díszelgő üvegkancsót egy kis vízért.-De... Figyi! Te mit tudsz a SzU-27-esekről?-néztem fel pilótatársamra, ezúttal érdeklődően összevont szemöldökökkel, amint számhoz emeltem poharam szélét.
-Az oroszok gépeire vagy kíváncsi, vagy...?-húzta vissza lábait maga alá, hogy feljebb helyezkedhessen ülésében a váratlan kérdésre.
-A 27-esek pilótaszázadaira.-tettem le a poharat kicsit erőteljesebben, mint ahogy azt szerettem volna.-Vagy ha te nem is tudsz róluk többet mondani... Akkor tudsz valaki olyat, aki viszont igen?
