Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Hallgatni Adrien szívverését, ahogy fejemet a heves végjáték után mellkasára hajtottam, valami egészen más élményt nyújtott. Valami újat. Valami megfoghatatlant. Melybe karjaival zárt és homlok puszikkal marasztalt, miután testem izmai ernyedten nyúltak el oldalán a takaró alatt. Magára húzott, és nem engedett el. Addig nem, míg magamra nem találtam ismét az után a leírhatatlan élvezet után, melyért minden alkalommal sietett, s melyet elérve ő is velem együtt mehetett el.
Habár nem mindig volt rá lehetőségünk. A váratlan légy-ottokkor hol az öltőzőben, hol a tusolóban kapott el, mikor már senki sem volt körülöttünk. De amikor nála vagy nálam kötöttünk ki, mindig velem maradt. Nem egész éjjel, de még egy kicsit, miután verejtékben úszó testünk ismét két különálló emberré lett és létezett egymás mellett. S én kezdtem megkedvelni, amikor a démonban rejlő angyal váltotta fel helyét, mely tiszta és ártatlan volt legbelül. Nem is hasonlított arra a férfira, akihez a mindennapokban, a valóságban szoktam.
Olyan... Sebezhető. Olyan... Emberi.
Olyan... Akibe könnyen beleszerethetek, s melynek gondolatára borzasztó pánik lett úrrá rajtam, hisz csupán egyetlen feltétellel volt hajlandó engedni a csábításnak.
"Szigorúan csak fizikális lehet az, ami kettőnk között történik, és ami történni fog!"
-Min gondolkozol, Angyalom?-suttogta fülembe, ahogy ujjaival lágyan leszaladt felkarom bőrén.
-Mi lesz, ha rajtakapnak minket?-néztem fel parányi izzadtsággyöngyöktől fénylő arcára, melyen furcsállóan szaladtak össze szemöldökei az igencsak légből kapott kérdésemre. -El kell ismerned, az a tusolós incidens nagyon is meleg helyzet volt...-tettem hozzá kicsivel bátrabban, mikor láttam, hogy nem igazán győztem meg gondolataim tárgyáról, de muszáj volt elkendőznöm az érzelmi töltetét annak, ami már ötödik napja tartott köztünk.
-Melyikre gondolsz?-mosolyodott el sötéten.-A tegnap előttire, vagy az az előttire?-csípett rá államra gyengéden, lefelé irányítva tekintetemet a félhomályban szürkének ható fehér falairól.
-Nem is tudom...-tettem mutatóujjamat színpadiasan szám elé, mint aki rettentően töri a fejét a válaszon.-Lehet, hogy arra, amikor Gear toppant be a fogkeféjéért, vagy lehet, hogy arra, amikor...-tartottam egy röpke hatásszünetet, ahogy felrémlett bennem Cole, aki égre-földre keresve kutatott utánam a zuhanyzóknál. S melyre Adrien tenyerét számra tapasztva csitított el, ahogy az adrenalin löketre farka is fájdalmasan megfeszült bennem, miközben a tusfüggöny takarásában álltunk olyan lélegzetvisszafojtva, mint azelőtt még soha.
-Turner majd kap egy tockost!-legyintett, ahogy rájött min kattogok épp.-Amúgy is megérdemelné már, amiért Kimbellt baszogatja a gyakorlatai helyett.-ült fel, párnáját feljebb igazítva háta mögött.
