Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Figyelem! A fejezetben szexuális tartalom jelenik meg!
-Meg kell mondjam...-kezdett bele Adrien a másnapi tervezetbe.-Ekkora egy reménytelen századdal már rég találkoztam.-csóválta meg fejét rosszallóan.-Tudás, nulla. Fegyelmezettség, nulla. Teljesítmény, nulla.-túrt egyre hosszabb fekete tincsei közé, melyek szemébe omlottak mozdulata alatt.
-Tudják? Kibaszottul megnehezítik a helyzetemet, amikor élpilótákat kellene válogatnom a csoportfeladat élére, úgy, hogy szívem szerint mind a jelenlévő nyolcukat hazavágnám.-támaszkodott hátra az asztal lapjára, hogy fél fenékkel kényelmesen ráülhessen.-De tudják mit?-tette karba kezeit.-Ezt is kibaszottul el fogom nézni maguknak.-futott rajtunk végig szemeivel, Cole és Henry után kutatva. -Nem engem fognak szitává lőni a SU-57-esek gépfegyverei Ukrajnában.-pakolt rá még egy lapáttal a már így is testet-lelket összeroppantó nyomásra, de én tudtam mire megy ki ez a nagy fejtágítás.
Egyszerű pszichológiai játékot játszott, mint megannyi kiképzőtisztünk előtte, így engem különösebben nem hatottak meg degradáló szavai. Leperegtek rólam, s ezért mindünk közül a legnagyobb nyugalommal hallgattam őt végig, bár lehetett volna okom némi elbizonytalanodásra a képességeimet illetően.
Újkeletű volt a keleti háborúba történő becsatlakozás, melynek lehetőségét eddig csak pedzegették a médiumok, az utóbbi hónapokban azonban kétség kívül gyakoribbá váltak az orosz területszerzésekről szóló tudósítások, a folyamatos béketárgyalások ellenére is. Így már csak idő kérdése volt, mikor és melyik fél fogja túlfeszíteni a húrt a másik nyaka körül, amin a NATO próbál majd meg lazítani.
A tény pedig, miszerint kettőt közülünk is berántanak a készülő misszióra, meglehetősen kompetitívvé tette a csapatot. Az a tény, miszerint légtérellenőrző pilótából valami jóval izgalmasabb kombat pilótára avanzsálhatnak, megmozdított valamit a próbaidősökben. Hisz közelharcot repülni, és még élve is kikeveredni a Pokol bugyrából minden vadászgéppilóta álma volt. A múltban és a jelenben is. Kötelesség és eskütudatból. Persze, az ezekkel kéz a kézben járó elismerésekkel és kitüntetésekkel sem akadt különösebb gondja a pilótáknak. A csillagokig emelt havi fizetéseikről nem is beszélve.
-SU-57-esek? Uram?-vonta fel vöröses szemöldökeit Shoot.
-SU-57-esek.-ismételte Adrien monoton hangsúllyal, mintegy megerősítve a korábban elhangzottakat, mire döbbenten néztünk össze egymás közt.-Miért? Mire számítottak? Talán negyedikgenerációs SU-27-esekre?-hangjába némi cinizmus vegyült, ahogy felvetette költői kérdését.
-Azt olvastam, Uram, hogy az oroszok az ötödik generációs SU-57-eseket még nem vetik be a háborúban.-bátorkodott megszólalni Meatball is.
