Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A canteen ebédidőben nem futott nagyot. A helikopteresek utolsó utáni gyakorlataikon voltak kint, amihez a földiek nagy erőkkel asszisztáltak még egy óra körül, amiért az ebédlő állandó nyüzsgését más nem igen, csak a konyhai személyzet pakolászása váltotta fel. Csörömpölés és vízcsobogás hallatszott ki bentről, ahogy a tányérokat mosogatták, de abból sem lehetett több néhánynál, mert pár perc múlva már csak a cuki konyhás nénik jóízű pletykálkodásait lehetett elcsípni, mielőtt kijött volna az egyikük leosztani a vadászgépesek fejadagjait.
Együtt vágódott be a csapat, és a sok megüresedett asztal láttán Fly és Vaper hirtelen jött ötlettől vezérelve össze is toltak kettőt, mondván, hogy egy köré üljünk ebédelni. Érződött, hogy a közösen eltöltött napjaink végéhez érkeztünk, mert minden percet igyekezett kihasználni a próbaidős brigád, mégha néha már vérre menően is versengtünk egymással. Öten közülünk holnaputántól ugyanis már csak otthonról izgulhatnak azért a megmaradt ötért, akiket a leginkább esélyesnek találnak az utolsó heti megpróbáltatásokra. Azokért, akikre fogadásokat kezdtek el kötni még hét elején, s mely öt közt majdnem mindenki listáján az én nevem is ott virított. Egyedül Lucky nem tett rám tétet, de hát Lucky-ról beszélünk. Persze, hogy már csak elvből sem rakna összeget egy nőre...
-Ne aggódj, Madárka!-csivitelte azzal az önelégült vigyorral a képén, amit legszívesebben letöröltem volna egy jól irányzott pofonnal, ahogy leült velem szembe.-Majd küldök képeslapot!-címezte meg üzenetét egy levegőbe feladott puszival, mire látványosan forgattam egyet szemeimen.
-Azért csak vigyázz! Nehogy a végén még egy nő váltsa meg a világot...-feleltem unottan, mire többen is felkuncogtak, látva Lucky fülig elvörösödő arcát.-Seggfej.-mormogtam magamban. Semmi hangulatom nem volt hozzá, és a szurkálódó megjegyzéseihez, különösen nem a tegnap esti beszélgetésünk után Adriennel.
-A százados A legjobbat akarja.-töltött ki magának egy pohár vizet, hogy leszuszakolja magáról a megszégyenítő pirosságot.-Kettőnk közül pedig én vagyok a jobb, Shelley!-hörpintette fel a jeges vizet, de szemeit mindvégig kihívóan rajtam tartotta, mely vakmerő kijelentésre többen is összenéztek, tudván, hogy eredményeinkkel fej-fej mellett álltunk a képzeletbeli tabellán.
-Pisloghatsz is hátrafelé!-böktem irányába, melyre vigyora még szélesebbre szaladt, butus módon azt képzelve, hogy végre elismerni kívánom érdemeit, de ennél azért jobban kiismerhetett volna már ez alatt a röpke három hét alatt.-Tudod... Csak hogy nehogy véletlen a sokadik kört verjem rád.-feleltem érezhető szarkazmussal, mire vigyora az arcára fagyott.
-Azért ne repülj bele a kondenz csíkba!-pöffeszkedett a székén, mire Meatball és Shoot is letette az evőeszközöket kezeik ügyéből, majd fehér szalvétáikért nyúlva szinkronban töröltek egyet szájukon, ahogy Lucky-t kezdték el méregetni szemeik sarkából.-A szívemre venném, ha kibillentenélek abból a fragilis egyensúlyodból.
