Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Itt hagyott. Szavak nélkül. Köszönés nélkül.
De tudhatta, hogy még találkozunk. Tudnia kellett, hogy még látni fogjuk egymást odaát. Máskülönben, miért nem köszönt volna el tőlem? Máskülönben, miért nem méltatott még annyira sem, hogy még egyszer és utoljára elém álljon?
Megragadtam a takarót, hogy combomra húzhassam az igencsak kihűlt szobában, majd miután kényelmesen bekuckóztam, nagy levegő következett. Görcsbe rándult gyomorral nyúltam át laptopomért az éjjeli szekrényre, hogy ölembe téve felnyithassam a kijelzőt. Remegő kezekkel görgettem a böngészőre az asztal ikon-kavalkádjában, hogy rákattintva még egy fél pillanatot várjak, amíg a gép rettentő mód igyekszik betölteni, és nagyot kellett nyeljek, mire végre felvillant a keresőablak is.
Először csak a gyanúm beigazolása végett az orosz tábornok, Andrei Sergejevich nevét gépeltem be, hogy egy újabb hosszúra nyúlt oldalbetöltés után azzal a férfival találhassam szembe magam a Wikipédián, akit életemben alig pár órával ezelőtt láttam először. Ajkamba harapva futottam át a hivatalos katonai igazolványkép alatti részt, melynek sorait egyre feszültebben kezdtem falni, ahogy a sorok csak úgy kínálták fel magukat számomra.
Andrei Sergei Sergejevich Született: 1965. 08.15. (59 éves), Moszkva Állampolgársága: orosz Házastársa: Elena Svitlo (1968.-2017.) Gyermekei: Miroslav Lev Andrejev Foglalkozása: hadügyminiszter, hadvezér Tisztsége: vezérkari főnök (2014.09.- ) Rendfokozata: hadseregtábornok
A házastársa és gyermekei részt olvasva azonban a torkom is elszorult.
Andrejev és Svitlo.
A két vezetéknév, mely megmásíthatatlanul szerepelt az orosz vezérkari főnök leiratában, s mely igencsak nagyot ütött belülről. Éreztem, ahogy minden parányi részlet a helyére került azzal a mosollyal, amit Andrei eresztett el azon a felvételen, melyet a hadműveletünk ismertetése közben indított el Edmund. Ugyanis meglehet, hogy a százados tiszta édesanyja volt, de a mosolya nem. Arról a tekintélyparancsoló kiállásról és hűvös közömbösségéről nem is beszélve, mely ugyancsak az édesapjáéra hajazott, egy az egyben.
De azért csak ráirányítottam a kurzort arra az Andrejev névre, mely kéken aláhúzva mutatta, hogy ahhoz nagyon is tartozik még más is. Egy újabb bibliográfia, egy újabb weboldal. Rejtett információk. Kulissza titkok. Amikről korábban annyira nagyon tudomást szerettem volna szerezni, de most mégis... Féltem attól, hogy megismerhessem, azt az idegen Miroslav Lev Andrejev-et, aki kétséget kizáróan nem lehetett más, mint az én meglehetősen mélyrehatóan megismert Adrien Svitlo-m.
Ezért hosszú percek vívódásai után kattintottam csak rá, melyre egy várt rövidke Wikipédia helyett, száz-meg-egy cikk ugrott fel szemeim előtt egy olyan férfiről, akire eddig semmilyen közösségi médiában sem akadtunk rá Cole-lal, de most mégis, itt volt. Hatalmas ciril betűs headline-ok alatt hozva le életének legfontosabb mérföldköveit, melyekért sietve állítottam át a böngésző fordítói beállításait oroszról-angolra, hogy minden létező riportot, interjút, hírt a lehető legkisebb részletességgel megnézhessek és elolvashassak róla.
