Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Birdie tekintete szinte lyukat égetett a százados hátába, amikor ő egy viszonylag vastagabb paksamétával a kezében elé állt. A hadnagy azonban tapottat sem mozdulva fixálta tekintetét az elé magasodó széles háton. Arca árulkodóan tükrözte neheztelését a váratlanul kialakult helyzet miatt, és némi bosszúság is bujkált komoran összevont szemöldöke alatt. Szája elnyílt, de szavak helyette csak egy elnyomott sóhaj tört fel tüdejének mélyéről, hogy magába fojthassa ki nem mondott szavait. Hozzá fűzött volna valamit. Valami csípőset a százados semmiből jött tervmódosításához, mely felülírt terv feltételezem tisztázott volt már a legfelsőbb vezetéssel is még napokkal ezelőtt. Mégis, Svitlo százados fittyet hányva a jóváhagyásos eljárásrendre rontott be egy olyan programmal, amit valószínűleg rajta kívül még senki sem látott, nem hogy jóváhagyta volna azt. Mi pedig kénytelen kelletlen parancsát teljesítve reset-eltük az eddig elhangzottakat, és türelmetlenül vártuk mi lesz az az új információ, amelyre ismét benyomhatjuk a 'record' gombot.
-"Kombat repülés lesz."-fordult felénk élesen, mely mondatra hitetlenkedés söpört végig a próbaidősökön, és habár engem is meglepetésként ért a dolog, különösebben nem reagáltam le. Reakcióm hiányára pedig az a jegesen csillogó szempár is, mely már tegnap délután óta kísértette elmém limbikus rendszerét, érdeklődve figyelt fel. Tekintetünk találkozott, és valamiféle nehéz feszültség ereszkedett közénk abban a fél pillanatban, amíg hagyta, hogy az indulatok elszabaduljanak a teremben. Egyre hangosabb morajlás vett körül minket, ő pedig érzékelve a levegőben terjengő felháborodottság émelyítő káoszát, kisvártatva folytatta.
-"Légiharc, a már korábban ismertetett csoportbeosztásban."-jelentette ki egyszerűen, lezseren ráhajítva a nehéz papírtömeget a mellette lévő asztallapra, hogy némileg magára vonva a társaság figyelmét nyomatékosíthassa mondandóját.
Hatásosnak bizonyult a csattanás, mert mindenki elnémult.
Még Birdie is nyelt egyet a százados háta mögött, bár szempillái meg se rebbentek a jelenetre. Megfeszített izmokkal meredt maga elé, fogait időnként egymásnak feszítve, melyet állkapcsi szögletének ki-kiugrása tökéletesen lekísért.
-"Byrd hadnagy és jómagam állunk majd rendelkezésükre a gyakorlat során."- törte meg ismételten a csendet a százados, melyre már egy háttérből jövő Hutch-féle "Hé-hé-hé!' szabadkozás jellegű felkiáltás is közbevágni igyekezett. Birdie nem szólt, de erre már ő is úgy érezhette, hogy lépnie kell, mert a százados baljára igazodott. Indulatoktól túlfűtött arccal nézett fel a nála nagyjából fél fejjel magasabb férfira, aki úgy tűnt ki is maxolta ezzel a pilótképzésben megszabott 185 centiméteres magassághatárt. Tulajdonképp, nem hiszem, hogy csak azt a határt, mert személyre szabott éjfekete magassági ruhája, mely alatt felsejlett kidolgozott testének kontúrvonala, nem szokványos jelenségnek számított. Bevett szokásként ugyanis, a kadétok az öltözői részlegen felakasztott régebbi G-ruhákat stipi-stopizhatták le, hogy aztán alkatukra igazítva jó pár évig használhassák azokat. A rendszer jól működött így, tekintve a szigorúan meghatározott fizikális paramétereket, melyek jócskán leszűkítették a potenciális pilótajelöltek számát. S ő még is itt állt, hátratett kezeivel mintegy premier-plánba mutatva egyenruháját, s ezzel a rangjával járó kiváltságokat.
