Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A magassági overálok susogásán kívül nyomasztó csend ereszkedett a hátsó öltözőre. A pilóták sietősen húzták le alsó ruházatukról a lég-kompressziós részekkel ellátott tűzálló darabot, hogy gondosan visszahelyezve azt sisakjukkal és oxigénmaszkjaikkal együtt, végre lelakatolhassák és maguk mögött hagyhassák a nap rendkívüli fáradalmait.
A túloldali sorról visszhangzó fémajtók csapódása, és a sietősen trappoló léptek zaja tudatta velem, hogy ha van is még valaki idebent, akkor már nem sokáig. Így elkezdtem én is vetkőzni, habár az izzadt hátamra tapadó póló makacsul ragaszkodott a tökéletesen rám simuló magassági szetthez is, mely miatt kisebb küzdelmet kellett lefolytassak, hogy megszabadulhassak tőle. Végül nagy lihegve, kipirult arccal tapostam le az overál szárait, amint kihámoztam magam belőle.
Kivettem terepmintás nadrágomat a szekrényből, hogy visszaerőltessek valamit a tangám felé, majd miután a hozzátartozó toppot is nagynehezen kiráncigáltam a pilótazsák alól, hátrébb léptem, hogy bezárhassam az ajtót, de valaki megelőzött. Nagyot csattant a fémzár, ahogy egy erős kéz milliméterekre az orromtól vágta be azt előttem, melyre rémülten sikítottan fel.
-Mit sikítozik?-dörmögte az a már túl jól ismert mély hang.-Tán rossz a lelkiismerete?
-Jesszus!-kaptam szívemhez hirtelen.-Forduljon már el!-takartam el magam a kezemben rongyosra szorított felsővel, amint Adrien szemei kíváncsian szaladtak le fedetlen bőrömön.
-Öltözzön csak nyugodtan!-tette karba kezeit, miközben lezseren neki dőlt a szekrénysornak.-Ígérem, tartom a szemkontaktust.
-Mit keres itt?-hajtogattam le a puha anyagot ujjaimról, miután láttam, hogy tekintetét végérvényesen az enyémen tartja, egy pillanatra se engedve a kísértésnek, hogy a tőle egy lépésre félmeztelenül álló próbaidős pilótáját akárcsak egy ártatlan lepillantás erejéig is, de kellemetlen helyzetbe hozza. És habár nem volt idegen, hogy férfiak előtt váltok ruhát, Adrien jég kék szemeiben mégis valahogy olyan... Meztelennek éreztem magam. Nem számított, hogy már a pólót is beszuszakoltam szövetövem alá. Azok a szemek nyers valómig vetkőztettek.
-Szóval?
-Azt, amit maga is.-válaszolta kellemes higgadtsággal, mire kinyitotta szekrényének ajtaját.-Átöltözöm.-dobta be pilótazsákját és a combjáról lecsatolt repüléstervezeti papírt, majd a már félig lehúzott zipzárjáért nyúlt, de erre már én is sietősen visszarántottam a szekrényajtót.
-Igazán megvárhatta volna, amíg végzek.-kukucskáltam ki az ajtó mögül, amint épp fekete pólóját húzta át a feje felett. S én nem tudtam megállni, hogy ne mérjem végig azokat a tökéletesre kidolgozott hátizmokat. Szinte faltam tekintettem porcikáit, ahogyan félmeztelenül kereste előttem váltóruháját, és az, hogy a felkarjának belsejét díszítő apró tetoválás mellett, számos más finoman bőrbeütött tintaművészeti alkotás is láthatóvá vált számomra, csak még inkább mohóvá tett. Egy vékony ciril betűkkel írt idézet bal bordaívén, öt parányi vonal áthúzva vállcsúcsa alatt közvetlen, és angyalszárnyak alsó nyakcsigolyájának két oldalán. Lejjebb, gerincére merőlegesen két római számmal írt dátum, precízen egymás alatt. A kereszttel pedig, mely eddig érthetetlen okok miatt teljesen elkerülte figyelmemet most találkoztam először jobb hüvelykujjának hajlító inán, mely vallásos énjének egyértelmű jelképeként készülhetett el. Ízlésesen. Egyszerűen. Minden féle felesleges motívum nélkül.
