Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Péntek 6:01
Connor James McConville és Klaus Hantz nagy komolyan vonultak fel fegyveres kísérettel a konferencia teremhez, ahol a kerekasztal körül álmoskásan üldögélők hirtelen megébredve ugrottak fel a főtitkárok érkeztére. Edmund tábornagy azonban csak a tisztelgés után csatlakozott a felállókhoz, amolyan öreges módon támaszkodva le az asztal túloldalán.
- Edmund? - üdvözölte McConville, ahogy nehéz szürke szövetkabátját mit sem törődöm módon hajította rá a mellette álló katona alkarjára, aki készségesen akasztotta fel a bejárat előtti fogas sorra.
- Engedjék meg, hogy bemutassam az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelenlegi főtitkári pozícióját betöltő urat, Klaus Hantz-t. - tette rá tenyerét a roppant magas és erős testalkatú férfi öltönyös hátára, akinek a tisztek egytől egyik jobbjukat nyújtották egy kézfogásra, míg a főtitkár a tábornagy felé indult.
- Connor? - követte Edmund azokkal a fekete szemeivel, ahogy McConville a mellette lévő üres helyhez sétált, hogy székét egy határozott mozdulattal kirántva ülhessen le a tábornagy jobbjára. - Nem örülök, hogy bevonja a tengeren túliakat is a döntéshozatalba.
- Bevonni? - dünnyögte McConville. - Szó se róla! De jogosan illeti meg az Európai Uniós külképviseleti szerveket, hogy meghallgathassák mit hoztak ki az itteni pilótajelöltjeikből. - kocogtatta le ujjai közt lazán tartott lapjait. - Különösen ha a megbízói EBESZ-ről van szó.
- Maguk az államok légierejét akarják átcsoportosítani egy európai háborúba. - húzta magához kihelyezett vaskos aktáinkat a tábornagy. - Amit ne haragudjon meg, Connor, de nem nézek jó szemmel. Különösen, ha még a felelőseit is ide cipeli.
- Beszéljen nyíltan! - nézett rá válla felől McConville. - Mi aggasztja, Tábornagy Úr?
- Tudja, nem véletlen, hogy az F-22-esek export gyártásait betiltották az elkészült amerikai flotta száznyolcvanhét darabja után. - nézte merengve a vele szemben lévő üres, Adrien számára fenntartott széket. - Ez a mérnöki precízség. Ez a jelenkori technika. Akkor és most, minden körülmények között az Amerikai Egyesült Államok légi fölényét biztosította. Amit maga, Connor, nem csakhogy tálcán kínál fel jelenleg az EU-nak és Ukrajnának, - mély hangja szinte rekedtségbe hajlott, - de abból a bevethető ötvenből, harmincat ronccsá fog lövetni odaát.
- Ronccsá? - ütközött meg a főtitkár egy pillanatra. - Elfelejti, Edmund, hogy ez egy felderítési és elhárítási besorolású hadművelet, nem pedig támadási vagy éppenséggel ellentámadási.
- A besorolási osztály majdnem teljesen mindegy, ha maguk légiharcra számítanak már a kezdetektől fogva. - nézett fel a tábornagy a főtitkár szemeire. - Azokhoz a légiharcokhoz az államoknak azonban semmi, - ismételte önmagát, - de semmi köze nem kellene, hogy legyen!
