Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-"Mabel!"-ragadta meg vállam Cole kellő finomsággal.-"Henry kérdezi elmegyek e hozzá. Azt mondja a faterjának van itt a városban valami kecója és hát..."-pausolt egy sörhörpintés erejéig.-"...Nehéz lenne nemet mondani."-pirult el, majd lopva a Pub bejáratánál álldogáló Henry-re pillantott.-"De ha... De ha szeretnéd, maradok. Nem akarlak egyedül hagyni."-könyökölt rá a pultra, miközben balra-jobbra forgatta korsóját a már alkoholtól ragadó falapon.
-"Ugyan. Mit váratod még itt?"-somolyogtam egy jót.-"Érezd jól magad!"-pusziltam arcon egy nagy cuppanóssal, miközben lehúzta az utolsó korty sörét is, ezzel is erőt gyűjtve az egészen fülledtnek ígérkező estének. Majd megigazítva rakoncátlan tincseit indult meg Henry felé, aki egy igencsak sokat sejtető félmosollyal nyitotta ki előtte az ajtót.
Egy darabig még figyeltem, ahogy az öncsukódó masszív faajtó lassan, de biztosan visszakattan a helyére a fiúk után, majd intettem a pultosnak, hogy fizetném a fogyasztást. Nem volt tervben, hogy sokáig maradok, vagy hogy túllépjem az egy bourbon-re határozott alkohol limitemet, de valahogy máshogy adta magát a szerda este. A tegnapi nagy vezérkari főnök látogatására, aminek aztán elsöprő híre ment Lucky-nak hála, mára kimenőt kaptunk a bázisról, amit a csapat a helyi Pub-ban kívánt eltölteni. Így délután öt tájt fel is kerekedtünk, de amilyen gyorsan ideértünk, olyan gyorsan szét is széledtünk. Volt aki a játékgépet bűvölte, megint más biliárdozni vagy dartsozni kezdett, de akadt olyan is, aki egy stresszlevezető éjszaka reményében a vörös hajú, full-extrásan kitetovált, vékonyka kis pincérlányt kezdte el fűzögetni.
Engem azonban hiába hívtak minden oldalról, nem csatlakoztam senki kis csoportos foglalkozásához sem. Csak egy jó erős bourbon-t szerettem volna, és azzal kikapcsolni az állandóan zakatoló fogaskerekeket. Túl sok minden történt körülöttünk, és nem tudtam nem túlagyalni azokat a félmondatokat, melyeknek időről-időre fültanúja voltam. A fiúk pedig megértették, hogy egyedül szeretnék lenni, és egy idő után nem zargattak tovább. Még Cole sem, bár az ő figyelmét most egészen más kötötte le.
Henry.
Valami alakult kettejük közt, és igen csak pozitív irányba, melyet Henry kezdeményezett elsőként. Átkarolta, néha megsimította Cole-t, amikor csevelybe elegyedtek. Tekintete pedig Cole szemeiről lépten nyomon azokra a puha rózsaszín ajkakra suhant, mintha rá akarná tapasztani sajátját egy csókkal. A legjobb barátom pedig olvadozott, mint egy jóleső epres fagyi egy forró nyári napon. Csak úgy csöpögött a Henry adta jelekre.
-"Még egy bourbon-t, kisasszony?"-lépett oda egy kreol bőrű pultos fiú, aki már készségesen nyúlt is volna egy újabb frissen mosott pohárért.
-"Jaj, nem! Köszönöm."-ráztam meg a fejem.-"Csak a nyugtát, légyszi!"-kerestem elő pénztárcámat a cseresznye piros, még anno valamilyen bolhapiacról összeturkált retikülömből, mert ha már kimenőt kaptunk, muszáj voltam élni a "fenszizés" adta lehetőséggel. Így az egyenruha szorítása alól kibújva, kissé kicsíptem magam erre a rövidke városi szösszenetre. Mélyen dekoltált fehér blúzomhoz, egy fekete elegáns magas derekú nadrágot húztam, mely outfit talán túlzottan is kiemelhette nőies idomaimat a férfiak utánam sandító vágyakozó tekinteteit elkapva. Amíg azonban a pilótatársaim a közelben voltak, nem érhetett atrocitás.
