Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
A repüléstervezet a következő napokra is hasonló maradt. Nem változtatva rajta különösebb mértékben, ugyanazt a "bemérés és eliminálás" tervet kellett repüljük, annyi módosítással, hogy a csapatok teljesítménye helyett az egyéni potenciál került előtérbe. Így fájdalmas búcsút véve Cole barátomtól, immár egyedül szálltam szembe Byrd hadnaggyal az álmosan elnyújtózó fellegek fellett. Ami hát... Enyhe kifejezéssel élve sem volt sikeres művelet. Vesztesként tettem le a villám üzemmódban megjavított gépemet egy viszonylag elhúzódó légitánc után, mely alatt inkább csak menekültem, mintsem támadtam volna a hadnagyot. Ami valljuk be... Közelébe sem ért a végrehajtandó feladatnak.
Kissé mintha szétestem volna a szombaton történtek miatt, melyre a százados által írt jelentés is rátett egy lapáttal, amit Cole unszolására végülis még aznap éjjel átfutottam. De utólag azt kívántam, bár csak ne tettem volna.
Meglehetősen kellemetlen volt szembesülni egy olyan tapasztalt pilóta szakmai szemléletével, mint amilyenként Svitlo századosra is felnéztem a kis nyomozásunk után. Azonban a jelentést nem a nívós érdemekkel kitüntetett személye, vagy az általa leírtak tették igazán kellemetlenné, hanem én, saját magam. Ha nem kezdek el kombinálni. Ha nem kezdek el megmagyarázni dolgokat és ellenállni szimpla kéréseknek. Egy fokkal kevésbé rágódnék most a végkifejleten. De így, akárhányszor ránéztem az asztalomon hagyott jelentésre, mindig csak az irodában tanúsított minősíthetetlen viselkedésem jutott eszembe.
Érzelmi kitöréseim valami idegen személyiségjegyként ragaszkodtak hozzám aznap, és változtatták meg kiegyensúlyozott felnőtt énemet a legkisebb kompromittáló interakcióra is ugró, hisztis kis tinivé. Hiába, a századossal kapcsolatos dolgok túlzottan is nagy hatást gyakoroltak rám. Így azok a javaslatai is, amikkel megtűzdélte a gépkezelési és reakcióbéli sajátosságaimra vonatkozó észrevételeit, melyek építőjelleggel megbújva egyenes sorai között, szinte kérleltek azok alkalmazására.
Ami koncentrálóképességem hiányában, sajnos ezen a csodás hétfői napon is elmaradt.
Azt azonban nem bántam, hogy elsőként szerepelhettem le a gyakorlaton, hisz annak ellenére, hogy a kezdőkörbe kerültem, már így is késésben voltam mire délután fél kettőre le tudtam tenni a gépemet. Egészkor ugyanis jelenésem volt az orvosi szobán, mely a felszállópálya túl végén, egy viszonylag kiterjedtebb épületegyüttesben volt fellelhető. Itt folytak a pilóták fizikai és pszichológiai alkalmassági vizsgálatai, csak úgy, mint a későbbi rutin tesztek, mint amilyenre én is elő voltam jegyezve. Ezért is iparkodtam az átöltözéssel, hogy magassági ruhámat legalább egy fokkal lengébb gyakorlóira húzhassam, majd sietősen megindulva hosszúra nyújtott léptekkel még időben odaérhessek. Az utolsó kétszáz métert végül kocogva tettem meg, amiért még pont el tudtam csípni a medikánk asszisztensét, aki szíves türelmemet kérte amíg bent előkészítik a terepet.
