Adrien "Captain" Svitlo.
A név, mely határozottan illett határozott viselőjére, és mely oly hangzatosan csengett gondolataimban, hogy önkényesen kedvem lett volna inkább az Adrient használni századosi rangja helyett.
De tudtam, ez a név nem létezik...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Figyelem! A fejezetben szexuális és erőszakos tartalom is megjelenik!
Borzasztó állapotban léptem be a konferencia terembe.
Arcomon a meggyötörtség és kialvatlanság egyvelege tükröződött, hiába igyekeztem minden praktikát bevetni még a szobámban lévő sminkkészlettel. Azonban amikor az alapozó után a korrektor felütögetése sem mutatott jelentősebb javulást a korábbi állapotokhoz képest, ráhagytam.
A szemeim alá beült sötét karikák makacsul ütöttek át a vakolat rétegen, mint ahogy megült finom ráncaimat sem tudtam kisimítani holmi S.O.S. cicomával. Szemeimen az intenzív orgazmus hullámok után apró hajszálerek jelentek meg, pirosabbra festve szemfehérjémet. Arcom viszont már-már beteges sápadtágba hajlott, amire a közlegénységi szárnyba visszaszökve némi hányinger is rásegített. Gyomrom fala idegesen rándult görcsbe a vissza-vissza térő emlékképekre, ahogy agyam igyekezett volna megszabadítani a testemet ért traumától, de a maró gyomornedv felbüfögésén kívül mástól nem igen volt mitől megszabadítania.
Az összeesés határán lebegtem, ahogy körbepillantva kerestem egyetlen egy helyet a sorok közt, hogy meghallgathassam C. J. McConville NATO főtitkár előzetes tájékoztatóját a közelgő misszióval kapcsolatban. A teljes bázis emberállománya itt tobzódott a nagy teremben. A földi mérnökségtől kezdve, a logisztikai részlegen át a helikopteres egységekig, ami miatt hely már csak a tiszti kar első soraiba jutott, így egy darabig csak esetlenül ácsorogtam az ajtóban, várva hátha valaki átengedi a sajátját, esetleg mégis ráakad a szemem egyre valahol ott leghátul.
Azonban túl sokan voltunk. Túl sokan ahhoz, hogy ezt az egyetlen szerencsétlent bárki is észre vegye a helyiség izgatott atmoszférájában. Azok a tiszti helyek elől azonban mindig precízen kivoltak számolva ahhoz, hogy én pont ne tehessem le oda a fenekemet.
-Kislány!-szólított meg egy érdeklődő hang a vállam fölött.-Gyere, ülj le!-tolt előre maga előtt a megszólításról és friss parfüméről szinte azonnal felismert illető, akivel az utóbbi időben meglehetősen megszakadt mindennemű interakcióm. Kerültem, de inkább azért, mert szégyelltem magam amiért a múltkor úgy elküldtem a bús picsába, pedig csak elnézést akart kérni egy olyan ügy miatt, ami nem is rólam, hanem róla ésa... És arról a férfiről szólt, akire másokat is figyelmeztetni próbált, kiváltképp engem. És ami miatt aztán tényleg, nem tőlem kellett volna bocsánatot kérnie, bár valószínűleg azért tette, mert bántotta, amiért a szemem láttára vetkőzött ki így ön-önmagából.
-Itt nem foglalhatok helyet, Uram!-értetlenkedtem Byrd hadnagy előzékeny invitálására, amint a második sorhoz értünk, de úgy látszott, nem érdeklik a tisztieknek fenntartott helyek.
