Save You (Maxton Hall, #2)

12

Ruby

- Vajon Beaufort sírt? - ez az első dolog, amit hallok, amikor szerda délután belépek a könyvtárba. A rendezvénybizottsági ülés csak fél óra múlva kezdődik, én pedig ki akartam használni az időt arra, hogy kikölcsönözzek egy könyvet, amely már hónapok óta szerepel az oxfordi olvasmánylistámon.
Megbánom azonban a döntésemet, amikor hangos kuncogást hallok.
- Hát, velem bármikor sírhatna egy jót.
Lábujjhegyre állok, hogy a polcon tátongó résen keresztül átkukucskáljak a könyvek sora fölött. Két lányt látok, akik egymás mellett ülnek az egyik asztalnál, fejüket összedugva egy könyv fölött. Nyilvánvaló, hogy nem tanulnak. Meg sem próbálnak csendben lenni.
- Úgy látszik, több mint nyitott a vigasztaló ajánlatokra. - Az első lány jelentőségteljesen elvigyorodik.
- Sokkal dögösebb lett, mióta megörökölte a vállalat részvényeit - sóhajtja a másik. - Talán szerencsét próbálok.
A düh felforr bennem. Teljesen eltekintve attól, hogy egy könyvtárban vannak, és undorodom attól, ahogy tiszteletlenül beszélnek Jamesről, az is kikészít, hogy sehova sem tudok menni ebben az iskolában anélkül, hogy ne hallanám James nevét.
Már három diákcsoport mellett mentem el, akik róla beszéltek idefelé jövet, és ez egész héten így megy.
Egy csomó más pletyka is van, amire az osztálytársaim ugyanolyan mohón ráugranak. Alistairt megint rajtakapták, hogy a férfi vécében smárolt - egy olyan sráccal, aki nem is a mi iskolánkba jár. Jessalyn pedig eközben tényleg azzal a sráccal randizik, aki állítólag bealudt az első együtt töltött éjszakán. Még mindig nem tudom, hogy elhiggyem-e ezt, különösen, amikor látom, hogy Jessalyn arca azóta is megállás nélkül boldogan ragyog. Az a pletyka is járja, hogy Lydia az anyukája halála után Cyril karjaiba vetette magát, és barátság extrákkalt folytat vele. Eltekintve attól a ténytől, hogy Lydia nyilvánvalóan fontosabb dolgokkal van elfoglalva, nagyon kétlem, hogy baráti érzelmeknél többet táplálna iránta. De amikor a pletyka elkezd körbejárni biosz órán, és Cyril felé fordulok, ő elégedetten vigyorogva összefonja a karját a feje mögött, így egy rövid pillanatig nem tudom, mit higgyek.
De James az, akiről az emberek leginkább beszélni akarnak. Mindenhol és mindig.
Láttad a James Beaufortról készült fotókat?
Szegény fickó.
Még mindig van valami közte és a Ruby lány között?
Minden egyes alkalommal összeszorul a torkom és a szívem. Azon tűnődöm, hogyan fogom valaha is elfelejteni őt, amikor a neve mindenki száját elhagyja, és még a könyvtárban sem tudok kikapcsolni.
Egy rántással kihúzom a könyvet, és a polcot megkerülve besétálok a dolgozószobába. A lányok összerezzenek, amikor rájönnek, hogy nincsenek egyedül. Ahogy feléjük menetelek, azon gondolkodom, hogy mondjak-e valamit, de aztán rájövök, hogy túl drága az energiám. Megvetően nézek rájuk, és elsétálok mellettük a csoportszobánk felé.
Odaérve a lehető leggyorsabban benyomulok az ajtón, és a hátamat nekitámasztom. Lehunyom a szemem, hagyom, hogy a fejem az ajtónak dőljön, és egy pillanatra megpróbálok csak mélyen ki- és belélegezni.
- Szia.
Kipattan a szemem.
James a szoba másik felében ül. Abban a székben, amiben az elmúlt félévben ült, amikor Lexington igazgató arra kényszerítette, hogy vegyen részt a rendezvénybizottságban.
Megváltozott. Sötét karikák vannak a szeme alatt, és enyhe borostát látok az állán, ami elárulja, hogy már egy ideje nem borotválkozott. A haja is ziláltabb a szokásosnál, valószínűleg azért, mert hosszabb.
Vajon az ő szemében is másképp nézek ki?
Másodpercek telnek el, és egyikünk sem mozdul. Nem tudom, hogyan viselkedjek mellette. Az órák között, a folyosón egyszerűen nem vettem róla tudomást, de most csak mi vagyunk a teremben. - Mit keresel itt?
A hangom rekedtnek hangzik. Nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy még mindig hatással van rám. Ellenkezőleg, azt akarom, hogy azt higgye, egyáltalán nem bánom, hogy egy szobában vagyok vele.
- Olvasok. - Felemel egy könyvet - nem is, egy mangát. Fintorogva nézem az írást, pedig már felismertem a képet a borítón.
James a Death Note-ot olvassa. A harmadik kötet. Egyszer azt mondtam neki, hogy ez a kedvenc sorozatom.
Zavartan nézek rá.
- Most lesz a csapatmegbeszélésünk. Szóval, ha keresnél egy új helyet az  olvasáshoz... - Eltolom magam az ajtótól, és a helyemhez sétálok, mintha a pulzusom éppen nem dobogna hangosan a fülemben.
Lassan előveszem a dolgaimat, és kipakolom őket az asztalra, majd a táblához lépek, és a jobb felső sarokba írom a dátumot. Bárcsak lenne még valami más dolgom is, de Lin táskájában ott van a laptop és a napirend jegyzete is. Így hát leülök, és úgy teszek, mintha egy bejegyzést olvasnék a bullet journalomban.
A szemem sarkából látom, hogy James a mangát az előtte lévő asztalra helyezi. Mozdulatai lassúak. Szinte úgy érzem, mintha attól félne, hogy megijeszt. Magamon érzem a tekintetét és automatikusan visszatartom a lélegzetem.
- Szeretnék ebben a félévben is részt venni a rendezvénybizottság találkozóin.
Megdermedek. Anélkül, hogy felnéznék a bullet journalomból, megkérdezem: - Mi?
- Ha te és Lin is beleegyeztek, akkor Lexingtont megkérem, hogy bólintson rá - folytatja James.
Hitetlenkedve nézek fel. - Ezt nem mondhatod komolyan.
James nyugodtan viszonozza a tekintetemet. Most már tudom, mi az, ami annyira másnak tűnik benne. Bár fáradtnak tűnik, a szemében már nincs az a reménytelenség, amit szilveszterkor láttam. Ezt olyan nyugalom váltotta fel, ami most teljesen felzaklat. Amikor ő rosszul érzi magát, én erős tudok lenni. Amikor nyugodt, az idegessé tesz. Ezt érti mindenki az alatt, hogy "kiegészítik egymást"? Vagy csak kibillentjük egymást az egyensúlyunkból?
- Szerettem itt dolgozni, még ha eleinte nem is számítottam rá. Szeretnék továbbra is részt venni a munkában.
Nem tudom megállni, hogy ne bámuljam.  Egyszerűen nem hiszem el.
- Te magad mondtad, hogy szeretek szervezni, és hogy hiányozni fogok a csapatból. Új edzéstervet is kaptunk. A lacrosse és a találkozók most már csak hetente egyszer esnek egybe. Freeman edző is leokézta.
Felveszem a hátizsákomat a földről, és elkezdek turkálni benne, csak hogy ne kelljen Jamesre néznem. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent.
Nem vagyok hülye - James nem azért van itt, mert újra felfedezte a Maxton Hall rendezvények iránti szeretetét. Ő határozottan miattam van itt. Azonban abban is igaza van, amit mond. Ha visszagondolok a tavalyi félévre, és arra, hogy mennyire kitett magáért a halloweeni bulin, el kell ismernem, hogy a csapat biztosan nem kerülne hátrányba James jelenléte miatt. Épp ellenkezőleg, a buli is az ő ötletei és kemény munkája miatt volt teljes siker.
Ha most elküldöm őt, akkor a tanév hátralévő részében, valahányszor hiányzik egy segítő kéz vagy egy jó gondolat, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. A csapat vezetőjeként egyértelmű küldetésem van - arról nem is beszélve, hogy Lexington előtt is meg kell indokolnom, miért küldtem el Jamest.
- A többieknek kell szavazniuk róla - mondom végül.
- Oké.