Ez egy történet arról, ahogy mester és tanítványa napról napra, észrevétlenül, különös módon és vért verejtékezve egymásba szeretnek.
Arról, ahogy egy gaztevő első kézből tapasztalja meg, ahogy a főszereplő egy kis fehér bárányból egy hatalmas sötét...
A spirituális barlangok többszáz kanyarból és többezer lépésnyi útból álló, mély labirintust alkottak anélkül, hogy valaki visszafordulhatna, szelet érezhetne vagy megpillanthatná a holdfényt. Volt benne egy majdnem észrevehetetlen, távoli, hűs érzés. Kisebb-nagyobb mészkövek emelkedtek a talajból természetes kőágyakat alkotva. A központjában tiszta, tükröződő víz volt, mely úgy tűnt, mintha egy másik világot rejtene.
Ez csupán egyike volt a rengeteg barlangnak, de Shen Qingqiu rendkívül elégedett volt vele, és nem tervezett másikat keresni.
Shen Qingqiu jobban meg akarta érteni a technikáit. Leült az egyik kőágyra, és kultiválni kezdett.
Ám meglehet, hogy Ég uraság nem akarta, hogy zavartalanul és remekül kultiváljon. Még nem meditált régóta, amikor egy különös hangra lett figyelmes.
Olyan volt, mintha valaki fájdalmasan kapkodott volna levegő után.
Nemcsak különösen hangzott az érzékeny fülének, hanem a testében lévő spirituális erő is különösen, majdnem erőszakosan hullámzott.
Jó. Shen Qingqiu tudta, hogy történt valami. Ezekben a spirituális barlangokban egyértelműen voltak rajta kívül mások is, akik engedélyt kaptak, hogy elvonulva kultiváljanak. Nemcsak hogy valaki más is itt kultivált… úgy tűnt, az a valaki qi zavarig kultivált. Ez egy kritikus pillanat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én! Csak! Nyugodtan! Akarok! Kultiválni! És! Megnövelni! A! Harci! Erőmet! Még ezt se lehet?! Még! Ezt! Se?!
Shen Qingqiu hirtelen kinyitotta a szemét, és úgy döntött, vet rá egy pillantást. Követte a hangot és a spirituális erő ingadozását. Hét kanyar és nyolc ösvény után a zavar nőttön-nőtt.
Végül egy másik spirituális barlangba ért. Amikor belépett, egy fehérbe öltözött háttal találta magát szembe, egy kard pedig a földre hullott.
A barlang belseje tele volt spirituális erővel töltött kardvágásokkal és vérrel, mintha egy gyilkosság helyszíne lett volna. Még a fehér ruhás ember teste is tele volt vérnyomokkal.
Úgy tűnik, a qi zavar meglehetősen tragikus volt.
Shen Qingqiu elgondolkodott, hogy ha adna a másik embernek a saját spirituális energiájából, az vajon segítene vagy csak halálosan rontana a helyzeten. Abban a pillanatban ránézett a földön heverő kardra.
A kard pengéje vékony volt, valószínűleg mert a tulajdonosának a spirituális ereje őrjöngött. A kard testéből egy éles, ezüst fény áradt, és különös, sötét írásjegyek és minták voltak a pengébe vésve.
Shen Qingqiu első ránézésre tudta, mi ez a kard és kihez tartozik.
Francba!
Ha békés halált akar halni, messzire el kell kerülnie ezt az embert!
