Sha Hualing nem értette, miért gurult hirtelen ilyen vad dühbe. Bár próbálta visszatartani a könnyeit, azok sebesen csordultak le arcáról, elhomályosítva a látását.
Míg azt próbálta kitalálni, mit tett, amiért büntetést érdemelt, a tekintete véletlenül Shen Qingqiu arcára vetült. Hirtelen úgy nézett, mintha szellemet látott volna.
– Uram, bocsáss meg! – ordította rémülten. – Megértettem a hibámat, esküszöm, hogy ez csak véletlen! Uram, bocsáss meg, tényleg nem én voltam!
Sha Hualing keserűsége abból adódott, hogy már eleve volt egy feketepontja. Amikor először hívták meg, hogy szolgálja Luo Binghét, látta, mennyire nagy becsben tartja Shen Qingqiu testét, és halványan sejtette, mit jelent a számára. Mivel okosnak tartotta magát, keresett valakit, aki ötven százalékban hasonlított Shen Qingqiura. A démon faj egyik technikájával pedig idővel sikerült a hamis külsőt pontosan olyanná alakítani, mint az igazi. Majdnem tökéletes másolat volt. Büszkén mutatta be a másolatot Luo Binghének, és egyáltalán nem számított arra, hogy az ura nemcsak nem lesz elégedett, még dühbe is gurult, és majdnem elpusztította az egész barlangját.
Sha Hualing képtelen volt elfelejteni azt a pillanatot, és természetesen soha többé nem akarta úgy látni Luo Binghét. Attól kezdve mindig óvatos volt, és egyáltalán nem merte felhozni a témát. Ki gondolta volna, hogy az eszköz, amire szemet vetett egészen hasonlított Shen Qingqiura? Ez kétségkívül felszította Luo Binghe haragját!
– Figyelmeztettelek, hogy eszedbe se jusson ezt az arcot használni! – mondta Luo Binghe.
Sha Hualing a levegőben lógott. Az arca elvörösödött az oxigénhiánytól, és csak levegő után kapkodva nyögdécselt. Nagy erőfeszítések árán sikerült végre kinyögnie:
– …most… tényleg nem én…
Bár Shen Qingqiu nem ismerte a részleteket, ki tudta következtetni, hogy az ügy az arcával kapcsolatos. Becsukta a száját, és magában így gondolkodott: Már öt éve halott, de Luo Binghe még mindig felkapja a vizet, ha valaki olyat lát, aki hasonlít rá. Úgy látszik, mély traumát okozott Luo Binghének.
Hirtelen Shen Qingqiu éles fájdalmat érzett a gyomrában. Olyan volt, mintha ezer tűt szúrnának a belső szerveibe.
Ebben a helyzetben még a bőséges spirituális energiája is hasztalan volt. A látása elsötétült, és meleg, rikítóvörös vért köhögött fel.
A Luo Binghe teste körüli légnyomás nagyon nehéz volt. Úgy nézett Shen Qingqiura, mintha egy döglött állatot bámulna.
A Xin Mo kard a derekán izgatottan remegett, végtelenül zúgott, mintha bármelyik pillanatban kiugrana a hüvelyéből. Luo Binghe egykézzel erőteljesen visszanyomta a markolatát, a szemét elöntötte a vér vörös színe.
Shen Qingqiu letörölte a vért az arcáról, és üresen szemlélte a jelenetet.
Az eredeti cselekmény szerint Luo Binghe kialakított egy viszonylag kiegyensúlyozott mentális állapotot, miután a démonok világába ment. Havonta elszívja egy-két ember kultivációját, hogy megerősítse magát. Akkor miért érezte Shen Qingqiu úgy, mintha Luo Binghe jelenlegi állapota egyre romlana? Még rosszabb volt, mint amikor oly segítőkészen elpusztította a lelkét, hogy elnyomja a Xin Mo befolyását.
Sha Hualing egyre magasabbra emelkedett a levegőben. Mikor észrevette, hogy Shen Qingqiu vért köpött, tudta, hogy Luo Binghe elhatározta magát, és most a testében lévő égi démon vért irányítja. Teljes erejéből kiáltott:
– Uram… nem szabad megölnöd… ma este telihold van. Ő biztosan hasznodra lesz, senki más nem lenne alkalmasabb nála…
Persze, az egyáltalán nem érdekelte, hogy Shen Qingqiu meghal-e vagy sem. Viszont ha hagyná, hogy Luo Binghe elveszítse a fejét dühében, és megölje ezt a különös férfit, ő is meg fogja sínyleni akkor is, ha nem veszti el önmagát a démoni erő miatt. Így Sha Hualing úgy érezte, biztosan elátkozott csillag alatt született. Olyan őszintén kiáltott a rekedt, el-elakadó hangján:
YOU ARE READING
The Scum Villain's Self-Saving System
RomanceEz egy történet arról, ahogy mester és tanítványa napról napra, észrevétlenül, különös módon és vért verejtékezve egymásba szeretnek. Arról, ahogy egy gaztevő első kézből tapasztalja meg, ahogy a főszereplő egy kis fehér bárányból egy hatalmas sötét...
