Nem is olyan rég Shen Qingqiu még képes lett volna elhinni, hogy Luo Binghe azért tartotta meg a hegeket, hogy emlékeztesse magát a gyűlöletére. Ám Shen Qingqiu már nem tudta tovább átverni magát, pontosan tudta, mit jelentenek a cselekedetei.
Miután végigolvasta ezt a hosszú regényt, majd gyerekkora óta, maga nevelte a fiút, képtelen volt meglátni, hogy Luo Binghe valójában egy tisztaszívű fiatalember. Ez a mélyen érzékeny stallion főszereplő egészen odáig ment, hogy teljesen eldobta magától a “stallion” jelzőt, és homoszexuális lett. Ennek a ki tudja, mennyire elferdült Luo Binghének olyan érzékeny szíve lett, mint egy kényes kisasszonynak; egy könnyen megbántható mazochista lett.
Vagy az is lehet, hogy a probléma nem az volt, hogy Shen Qingqiu nem vette észre, hanem hogy bele sem gondolt. A végén Shen Qingqiu mindig egy regény főhőseként gondolt Luo Binghére, önmagára pedig egy megfigyelőként, aki olykor a saját szórakoztatására belepiszkált a dolgokba. Legtöbbször távolságot tartott. Az eredeti Luo Binghe mindenható képe eltakarta a valóságot a szeme elől, és ő azt a mintaképet tartotta a legfontosabbnak.
Bár Shen Qingqiu úgy érezte, rendkívül problémás ezzel a Luo Binghével foglalkozni, fogalma sem volt, mit tehetne.
Még mindig a fejét törte, miközben észre sem vette a kifordult mosolyt Luo Binghe szája csücskében.
Mikor Shen Qingqiu felébredt, és kinyitotta a szemét, hófehér muszlint látott a feje fölött. Valaki kinyitotta az ajtót, és belépett, majd óvatosan becsukta maga mögött, és így szólt:
– Felébredtél?
Shen Qingqiu megfordult, és a szeme sarkából a férfira pillantott.
A lámpások és a holdvilág fénye alatt a férfi arca ugyancsak helyesnek látszott. Egy mosoly ült az arcán, és sugárzott róla a páratlan intelligencia és tehetség. Különösen a szemében volt jelen ez a meleg és eszes fény.
Ismerte ezt a szempárt. A szempárt, amely a Lushui-tóból mászott ki.
Shen Qingqiu felült, és egy zacskó jég esett le a homlokáról. A férfi odament, hogy elvegye, és az asztalra tette, majd kicserélte egy másikra.
Ennek láttán Shen Qingqiu szégyellte volna, ha megrohamozná a “Ki vagy te?” és “Mit akarsz tőlem?”-hez hasonló kérdéseivel, amik már a nyelve hegyén ficánkoltak. Megköszörülte a torkát, és visszafogottan így szólt:
– Hálás köszönetem, amiért volt szíves a segítségemre lenni, hogy megszökjek a Huan Hua Palotából.
A fiatalember az asztal mellett állva mosolygott:
– Az emberek közt van egy mondás: egy csepp szívességet egy vízeséssel illik viszonozni. Ráadásul Shen mester értem tett szívessége messze felülmúl egyetlen cseppet.
Először is, ez az úrfi egész biztos, hogy az a kígyó a Bailu-erdőből.
Másodszor pedig, ez az úrfi tudja, hogy a burokban lévő személy Shen Qingqiu.
– Tianlang-Jun? – Shen Qingqiu tippelt egy nevet.
Azért nevezik az ősi égi démonokat “égi”-nek, mert a legenda szerint a vérvonaluk önként hagyta el a mennyországot, és vált démonná. Csak egy olyan égi démon, akinek Luo Binghénél tisztább a vére képes elnyomni a Shen Qingqiu testében lévő ősi démonvért. Ezesetben felmerül egy probléma. Az eredeti műben csak két ilyen égi démon neve szerepelt: Luo Binghe és az apja. Tehát ki más lehetne?
De ugyanaz a véletlen nem történhet meg harmadszor is. Shen Qingqiu zseniális rejtvénymegoldó módszere, amely eddig minden alkalommal sikerrel járt, most végül falnak ütközött.
YOU ARE READING
The Scum Villain's Self-Saving System
RomanceEz egy történet arról, ahogy mester és tanítványa napról napra, észrevétlenül, különös módon és vért verejtékezve egymásba szeretnek. Arról, ahogy egy gaztevő első kézből tapasztalja meg, ahogy a főszereplő egy kis fehér bárányból egy hatalmas sötét...