2024 októbere alkalmából úgy döntöttünk, hogy megosztunk a VMÉ történetsorozatunk szereplőivel kisebb kis sztorikat, amik adnak egy kis pluszt az eredeti sztorihoz! Viszont a történet olvasása nélkül is olvasható!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ég szürkés színben simította el a felhőket. A szél sebesen hordozza a már lehulló leveleket és a kisebb mozdítható dolgokat. Süvít. A fülem már teljesen teli van ezzel a hanggal.
Veszek egy mély lélegzetet, próbálok erőt venni magamon. Még egy utolsó pillantást veszek erre az undorító időjárásra, majd visszafordulok a bejárati ajtó felé. Charlotte házának az ajtaja előtt állok. Felettem szerencsére van egy kis tető, míg várok, hogy kinyíljon.
Az ajtó lassan nyílik ketté, mögötte az apró, göndör vörös hajú lány. Kiszökik belőlem a nevetés, amint realizálom a jégvarázsos pizsamáját.
– Armin? – húzza fel azt a szépen kiszedett szemöldökét. Mint egy rossz amerikai tini filmben, olyan gyakorlatiasan csinálja ezt a mozdulatot. Ő lenne a fő mean girl. – Miért vagy itt?
– Jöttem, hogy egész este csajos filmeket nézzünk, miközben kifessük egymás körmeit – forgatom meg a szemem gúnyolódva.
– Bocs, de olyanokat veled nem szívesen csinálnék – húzza el a száját. Rám akarja csapni az ajtót, de nem engedem. Mikor eldöntöttem, hogy az eső ellen itt fogom meghúzni magam, már tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom.
– Szakad az eső! – mondom hangosan, miközben erősen nyomom befelé az ajtólapot, ami végül kinyílik.
– Azért vagyok itt! – pöckölőm meg a lapáthomlokát azonnal – Nem akarok elázni, kicsit itt maradok.
– De már el vagy ázva! – simít rá a sérülésére nyafogva. Megforgatom a szemem. – Menj vissza a kollégiumba, neked már úgyis mindegy.
– Imádom, hogy ilyen gondoskodó vagy – szarkasztikus hangnemmel lépek beljebb az ajtón.
– Na! – Kiált rám! – Legalább vedd le azt a vizes cipődet!
Lenézek a padlóra, majd felemelve a lábam látom a vizes, saras nyomot a talpam alatt. Kínosan elvigyorodom. Igaza van, jobb, ha leveszem.
– És – áll meg ellőttem maga Elsa keresztbe fogott karral... Mintha... Mintha így egy picit pufibb lenne és nem olyan deszka, mint amilyen szokott lenni – Hé! – keze hevesen mozog előttem. Furcsállva vezetem a tekintetem fel az arcára. Dühös, mint mindig. És emiatt már megint vörös a feje. Vagy csak a haja teszi, soha nem tudom megállapítani. – Azt kérdeztem, miért jöttél?
– Öhm... – vakargatom meg a tarkómon lévő bőrt. Hirtelen annyira elkezdett viszkedni –... Esik – mutatok az ablakra –, tudod az eső.
Látom, amint megforgatja a szemét.
– Úgy értettem, miért ide jöttél? Miért nem a koleszba vagy?
– Hát – kezdek el sétálni az egyik ülő felé a nappalijában, azonban a tekintete megállít abban, hogy le is üljek –, tegnap a neten találtam egy király egeret a laptopomhoz. Vezetékes, tudod olyat, aminek a görgetőjét négy irányba is lehet használni, sok gomb van rajta, amivel több mindent tudok csinálni, ráadásul a tenyeremben pont elfér.
