2024 októbere alkalmából úgy döntöttünk, hogy megosztunk a VMÉ történetsorozatunk szereplőivel kisebb kis sztorikat, amik adnak egy kis pluszt az eredeti sztorihoz! Viszont a történet olvasása nélkül is olvasható!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Itt is vagyunk a ruhaboltba – kacsintok a telefonom kamerájában, direkt nem említem meg az üzlet nevét. Nem vagyok olyan híres, hogy ez kárt okozzon, de tudtommal nem illik ingyen reklámozni semmit.
Oldalra pillantok, majdnem hangosan felnevetek. A mellettem lévő óriás fájdalmasan nyög fel.
– Muszáj ezt csinálnunk? – fordul felém, amiért felé tartom a telefonom. Annyira édes a nem akaró reakciója, hogy videóra kell vennem – Ne már, Chad! Azt ígérted nem leszek benne!
– Nyugi már – fordítom vissza a kamerát az előlapira, miközben beljebb megyünk sorokhoz –, majd kívágom azokat a részeket. Ez tiktokra lesz, tudod short videó.
– Ahj! – túr bele a hajába, bárcsak felé lett volna fordítva a kamera – Megyek, választok valamit. Minél előbb végzünk annál jobb!
Elharapom az ajkam. El sem hiszem, hogy belement az ötletembe. Napok óta olyan videókat dob be a foryou-m, hogy „ma a pasim öltöztet fel" „A pasim megcsinálta a sminkem" „Úristen! A pasim kreálta az outfitem." Éppen ezért döntöttem el, hogy én sem maradhatok ki ebből a buliból. Viszont megspékeltem annyival, hogy nem kiválassza, hanem ő veszi meg nekem.
Ördögien elvigyorodom a kezembe tartott telefonom képernyőjére nézve. Visszatükrözi a vicces arckifejezésem. Közelebb emelem a számhoz a készüléket. – Kövessük Todot, kíváncsi vagyok, mik közül válogat.
Megkeresem merre van pontosan, majd lassan közeledni kezdek felé. Olyan magas, hogy messziről kitűnik a tömegből. A nadrágoknál válogat. Neki dőlök az egyik közeli állványnak. Erről a helyről tökéletes rálátásom van rá.
Valójában először az is megfordult a fejemben, hogy nekem kéne őt felöltöztetnem, de ezt teljességgel ellenezte. Pedig kész hírességet faragtam volna belőle... Néha még a saját ruháiba is úgy néz ki. A vékony testalkata és a széles válla miatt olyan kellemes látványt nyújt a szemnek. Főleg, amikor a vállaira engedi a hollófekete haját, amit úgy tűr el, hogy ne takarja azt a nőiesen gyönyörű arcát. Tod különleges arcberendezéssel rendelkezik. Arányos, ott van minden, ahol kell, talán egy milliméterrel sincs arrébb egy részlet sem. Jelenleg barackvirág színű ajka enyhén el van tárva, ahogyan összpontosít a nadrágok kinézetére. Édes. Leveszi az egyik farmert a fogasról. Szűkített lábszárakkal, több helyen lévő szakadásokkal, kezébe veszi. Hosszú ujjai végig szántják az anyagot, meg is forgatja, majd egy látványos sóhaj után felpillant az irányomba. Találkozik a tekintetünk. Akaratlanul mosolygom, érezte, hogy itt vagyok, vagy csak tudta, az teljesen mindegy, örülök neki.
– Ehhez mit szólsz? – nyújtsa felém hirtelen a ruhadarabot.
Hevesen megingatom a fejem. Eszébe se jusson azt rám aggatni. Nincs az az Isten, hogy a lábszáramat megfojtsam vele. Mond valamit, miközben a szemöldöke teljesen össze van vonva. Rákacsintok és úgy döntök közelebb megyek hozzá. Az egyik szokása, egyik percről a másikra lehalkítsa a hangját.
