2024 októbere alkalmából úgy döntöttünk, hogy megosztunk a VMÉ történetsorozatunk szereplőivel kisebb kis sztorikat, amik adnak egy kis pluszt az eredeti sztorihoz! Viszont a történet olvasása nélkül is olvasható!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Gyerekek! – hallom meg a tanárunk hangját. A kezében lévő mobiltelefont épp az imént rejti el a nadrágja zsebébe. Az előbb hívta valaki, így, ahogyan azt szokás, érett felelősségteljes felnőttként egyedül hagyott egy csapat tinit. – El kell mennem egy-két órára! Vészhelyzet, addig kérlek folytassátok a sütögetést ugyanilyen nyugodtan.
Összébb húzom magamon a mellényem és visszafordulok a tábortűz felé. Még mindig nem bírom megérteni, hogy miért ősszel kell tartani az egész évfolyamunknak a kirándulást. Jelenleg a pihenőn vagyunk, körülnézve látom, hogy ki, mit csinál. Az osztálytársaim nyugodtak, beszélgetnek egymással, és nevetgélnek, míg a festők közül néhányan futkosnak. Ennyi idősen is egymást kergetik. Megforgatom a szemem, teszek még egy szál fát a tűzre. Nem hiszem el, hogy nem fáznak. A színészképzősök főleg, nekik tűz éghet a tüdőjükbe. Különösen Blake-nek. A mögöttünk lévő folyóba ugrál egymás után félmeztelenül. Ránézve is kiráz a hideg. Armin is a tóban úszik, tolja Harry csónakját, aki ott üldögél. Hihetetlenek. Megrázom a fejem, és visszafordulok a jó meleg tűz felé. Ott azonban automatikusan szökik kérdőre a szemöldököm. Charlotte és a ribanc barátnői leültek közém és Bri közé, csakhogy körbevehessék. Kezükben egy-egy alkoholos üveg.
– Mi a szart csináltok? – dobok a tűzre egy vastagabb fát.
– Minek tűnik? – tolja ki rám a nyelvét Charlotte, majd a kezében lévő italt nyújtsa felém. – Iszunk. Kihasználjuk a lehetőséget, hogy a tanár lelépett.
– Kösz, de nem kell – ingatom meg a fejem, majd végig nézek a lányokon. – Nem fáztok? Egy szál szoknyába vagytok!
– Van rajtam dzseki is! – tolja ki rám a vöröske ismét a nyelvét. Hát ez az. Minek a dzseki, ha lefagy a...
– Én viszont kérek! – Brian boldogan veszi el az egyik lánytól az üveget. Ismét megingatom a fejem. Minden alkalmat kihasznál az ivásra.
– Ha így folytatod a jövőben alkoholista leszel, Bri.
– Most miért? – iszik egy kortyot, és adja vissza a lánynak, hogy ő is igyon.
– És, ha a tanár visszajön, mit fogtok csinálni, ha meglátja milyen állapotban vagytok?
– Annyit nem fogunk inni – válaszolja Brian, mire a lányok egyszerre helyeselnek. Úgy tűnik Charlotte elveszti a kiskutyáit, Bri ellopja őket.
– El is hiszem – mosolyodom el, majd megpaskolva a combom felállok –, pont te vagy az a személy, aki kontrollálni tudja magát.
Emlékszem kilencedikben, Charlotte szülinapi buliján degeszre itta magát az idióta. Én pedig hallgathattam a vallomását irántam, illetve vigasztalhattam meg. Odamegyek a hűtőládához. Sok minden van benne. Kiveszem az egyik csomag virslit és dobozos üdítőt és visszamegyek hozzájuk. Innit nem kérnek, így csak mindegyiknek egy-egy darab virslit tűzők a nyársra.
