Hayden~mgc

Bevezető

- A fenébe már megint nincs meg a fülhallgatom. - mondta Hayden a szobájában idegesen fel-alá futkosva.
-Sietni kéne. El fogsz késni!
-Jólvan anya megvan. Mehetünk? - és a lány már indult is a kocsihoz két táskát felkapva. Anyukája vitte utána a bőröndjét.
Hideg idő volt. Ahogy kiért a lány érezte, hogy megcsípi feher bőrét a lehült, őszi levegő.
- Remek ujjabb gyönyörű nap Bostonban. - gondolta, közben bedobta cuccait a hátsó ülésre. Egy gyors bepakolás után már útra is keltek. Első nap. Új suli. Hayden már két napja nem tudott aludni idegességében, pedig már megszokhatta volna az állandó suli váltást. Miután szülei elváltak Hayden, Diannel, anyukájával maradt. Apja régen elhagyta őket. Nem is maradtak emlékei róla. Még fényképeket se talált róla otthon. Anyja végképp kitörölte őt mindkettejük életéből. Hayden ahogy idősebb lett egyre többet kérdezősködött róla. Vagy ködös válaszokat, vagy azokat se kapott anyjától. Végül többet már nem kérdezett. Rájött, hogy nincs értelme. Eddig is megvolt nélküle, ezután is meg lesz.
Dian a munkája miatt sokat utazott, és ezért is költöztek folyamatosan. Ahogy a tini lány megszokhatta volna a sulit, már jött is a következő. Új barátok, új helyek. Nem volt értelme beilleszkednie. Nem is törte magát, hogy jóban legyen bárkivel is. Magányos volt. Ezt Dian is tudta, ahogy azt is, hogy ez miatta van de nem tehetett róla. Éppen ezért keresett egy megfelelő bentlakásos iskolát lánya számára. Végre barátkozhat és megszokhatja a helyet. Ez a része a dolognak még tetszett is Haydennek. Bár így most jobban számított a többiek véleménye, plusz még sosem töltött távol anyjatol egy hétnél többet. Ezt is évente egyszer-kétszer mikor ellátogatott néhány táborba. Itt megismerkedett új emberekkel, barátai is lettek de nem tartotta velük a kapcsolatot. Nem volt értelme. De most minden megváltozik. Lehet, hogy jobb lesz de lehet, hogy a mostani helyzetnél is rosszabb (ha ez egyáltalán lehetséges). Éppen ezen kattogott az agya Haydennek az ablakon kibámulva.
-Minden rendben lesz kicsim. - mondta anyja a lánya térdét megszorítva, mintha csak megérezte volna az aggodalmait és egy biztató mosollyal ajándékozta meg. Hayden visszamosolygott rá, bár egyáltalán nem volt őszinte a mosolya. Félt. Az új helyzettől, ami 16 éve során sosem fordult elő. A lány egyáltalán nem volt félősnek mondható, de ettől a helyzettől egészen megrémült. Nem is nagyon értette most miért fél annyira.

Eleredt az eső. Miközben a vízcseppek gyors távozását nézte a kocsi ablakán tovább gondolkozott.
Így telt el az az óra míg meg nem érkeztek az ÚJ iskolához. Gombóccal a gyomrában szállt ki a kocsiból es szedte össze táskáit.
A nagy kovácsoltvas kapun látta kiirva szép dőlt betűkkel az intézmény nevét: Seawood. Felnézett a magas toronyszerű épületre. A nagy kapuval együtt egy régi kastély látványát tárta a lány elé. Még sosem járt olyan iskolában ami ilyen réginek látszott. A Seawood nem is látszott iskolának.
Benyitottak a kapun.

Sziasztok! :) Ez az első írásom, remélem tetszeni fog! Mivel még sosem csináltam ilyet kérlek nézzétek el ha nem tökéletes majd csak belejövök. :D
Azoknak ajánlom elsősorban akik szeretik a 5sos-t és a misztikus-enyhén félelmetes könyveket/filmeket. :)
(Helyesírási hibákért bocsánat!!)