Hayden~mgc

Titkok

-Siessünk vissza! -utasítottam a többieket, miközben elhaladtunk egy csapat gyerek mellett akik sakkoztak.

-Mi volt ez az egész? - nézett maga elé idegesen Serena. Szerintem nem is tőlem kérdezte, inkább magához beszélt. Bizonyára sokkot kapott, ahogy mindannyian.

-Hayden hogy csináltad ezt? Honnan tudtad hova kell menni? -faggatózott Calum.

-Elmesélem, csak nem itt. -néztem körbe a zsúfolt aulába. Calum bólintott de nem nézett rám, ő is az embereket fürkészte.

Az aktát elrejtettem a kabátom alá. Erősen szorítottam. A többiek szorosan mellettem sétáltak. Nem mehettünk túl gyorsan, gyanús lett volna. Így is látszott rajtunk messziről is a feszültség.

Ahogy kiléptünk az ajtón megcsapott a hideg levegő. Már teljesen sötét volt. A nedves fűre lépve gyorsítottunk egy kicsit. Minél előbb ki akartuk deríteni mi folyik itt pontosan és a megsértéshez a kulcs a kabátom alatt rejtőző piros dosszié volt.

Megláttam a kolesz mögött elterülő erdő magasló fáinak sötét csúcsait. Végigfutott rajtam a hideg. Azonnal elkaptam a tekintetem és próbáltam elterelni a gondolataimat. Körülnéztem a kihalt udvaron. Megakadt valamin a szemem. Valakin. Szőke ég felé meredező haja kitűnt az éjszaka szürkeségéből, kék szemeivel engem fürkészett és tekintetével követte mozdulataimat. Egy fa mellett állt mozdulatlanul. Halkan felnyögtem és gyorsan egyenesbe fordítottam a fejem, mintha ott se lenne.

Csak képzelődsz Hayden. Nyugi. Koncentrálj!

-Minden rendben? - simított végig az egyik karomon Calum, aki mellettem jött.
Az érintésétől összerezzentem. Minden félelmet keltett bennem abban a pillanatban. Luke halálra rémisztett. És ez az egész rémálmos dolog...

Éreztem, hogy elgyengülök. De nem adhatom fel! Még nem. Ki kell derítenem mi ez az egész, mást nem tehetek. Meg kell értenem mi történik velem. Elszántam magam.

-Igen. - mondtam határozottabban mint amire számítottam. Ezek után még jobban felgyorsítottam lépteim és a többiek is követték a példámat.

Hamar visszaértünk a kollégiumba. Cal kinyitotta elöttem az ajtót. Gyorsan beléptem rajta, majd amilyen ledülettel haladtam, olyan erősen neki mentem valakinek.

-Miss Winters! - jajdultam fel.

Serena sem figyelt, ő nekem futott, Ash Serenának, Ashtonnak meg Calum.
Idegesen néztem hátra rájuk majd visszatekintettem a szőke, csontos nőre akinek nekifutottam. Ő mutatta be a sulit beiratkozásomkor és ő a kollégiumban a felvigyázónk.

-Merre voltatok gyerekek? - fonta össze maga előtt vékony kezeit, közbe gyanakodva végigmért minket.

-Tudja, csak átmentünk a suliba kicsit sakkozni. - válaszolt azonnal Cal.

-Komolyan? - nézett mélyen a tekintetembe jéghideg, kék szemeivel. Miért engem néz?

-Igen. - vonta meg a vállát Calum.

A nő nem vette le rólam a szemét. Kirázott a hideg. Nagyon furcsa érzésem támadt, de én sem néztem el. Farkasszemet néztünk egymással.

-De már megyünk is. - folytatta a fiú és elrángatott Miss Winters elől.
Kikerültük a nőt aki egészen addig bámult utánunk amíg fel nem értünk a lépcsőn.

-Megrémiszt ez a nő.-jegyezte meg Ash.

-Akkor már ketten vagyunk. - vágtam rá azonnal.

Felosontunk a szobámba és ezúttal kulcsra zártam az ajtót magunk mögött.