Hayden~mgc

A szőke srác

Serena

Csend uralta a sötét szobát, miután Hayden távozott. Remélem sikerül neki összejönni azzal a fiúval. Látszik rajta, hogy szereti.

Olyan fura érzésem van a lánnyal kapcsolatban. Mintha mindig is ismertem volna. Mindegy, hülyeség. De azért örülök, hogy ő legalább boldog lehet.

Én még sosem voltam igazán szerelmes. Volt egyszer egy barátom de nem voltunk együtt túl sokáig. Nem is hinném, hogy most szükségem lenne pasira. Kell egy kis idő előbb, hogy az otthoni dolgokat feldolgozzam.

Bár van egy srác... Ma láttam meg a suliban. Nem tudtam levenni róla a szemem. Ash is jól néz ki, de ez a fiú teljesen más érzéseket hoz elő belőlem. Pedig még a nevét se tudom! Kék szemei megigéztek, szőke haja szinte ragyogott a napfényben és ahogy ajakpiercingjébe harapott...

Jesszus Serena miket mondasz?! Nem is ismered. Biztos, hogy nincs esélyed egy ilyen srácnál!

Mondjuk váltottunk pár szót az ebédlőben de semmi komoly nem volt.

Épp róla ábrándoztam mikor kopogást hallottam az ajtón kívülről.

Biztos Hayden jött vissza. Akkor miért nem jön be csak simán?

Letápászkodtam az ágyról, majd az ajtóhoz siettem és halkan kinyitottam azt.

Egy fekete pólót láttam magam előtt. Felnéztem és legnagyobb meglepetésemre a szőke fiú állt előttem mosolyogva. Előtűntek az arcán édes gödröcskéi. Egy pillanatra elvesztem tekintetében.

-Bejöhetek? - suttogta.

Nem kéne be engednem. Nem tudom ki ez. Mi van ha bántani fog? Egyáltalán honnan tudja a szobaszámomat? Nem, nem fogom beengedni.

-Persze, gyere csak. - álltam félre az ajtóból.

Basszus Serena, te nem vagy normális!

Felkapcsoltam a lámpát és becsuktam a fiú mögött az ajtót.

-Leülhetek? - kérdezte az íróasztal előtti székre mutattam.

-Persze. - egyeztem bele. - És miért jöttél?- érdeklődtem.

-Látni szerettelek volna. - nézett rám nagy szemekkel.

-Miért, hisz nem is ismersz. - ráztam meg a fejem értetlenül.

Felugrott és odasétált hozzám. Nagyon közel jött. Éreztem ahogy a szívverésem felgyorsul. Kisimította szőkésbarna hajamat az arcomból.

-Nagyon sokat jelentesz nekem. - suttogta ajkaimra a szavakat.

-Nem ismerlek. - húzódtam kicsit messzebb tőle.

Úgy látszott vette a lapot, mert ő is eltávolodott és visszatelepedett előző helyére.

-Akkor ismerjük meg egymást! - mosolygott kedvesen.

Vonakodva bár, de beleegyeztem, és leültem Hayden ágyára, felé fordulva.

Tetszik a srác, de ez a viselkedés őszintén szólva kiakaszt. Akárcsak az amit iránta érzek. Most látom életemben másodszor és mégis mintha már évek óta együtt lennénk.

-Luke vagyok.

-Serena. - mosolyogtam vissza rá.

-Mit szeretnél rólam tudni? - kezdte az 'ismerkedést'.