Hayden~mgc

A legrosszabb nap

Kinyitottam a szemem. Még sötétség uralt mindent a kórházi szobába. Nem hallottam semmi mozgolódást sem a folyosóról. A Nap még nem kelt fel. Elővettem a telefonom. 4:38. Remek.

Letettem a reményről, hogy ma még alszok. Felültem az ágyamban. Már megint álmodtam. Folytatódott az egész story. Van ilyen egyáltalán? Lehetséges ez? Fura. De nagyon szép álom volt! Mikey olyan tökéletes. Szőkésbarna haj, nagy szemek, édes mosoly... Várjunk csak! Mikey nem ő. Michaelnek kék haja, tetkója és szemöldök  piercingje van. És nem utolsó sorban egy pszichopata. Tök jó. Ez is csak én lehettem. Beleszeretni egy őrültbe? Ez az Hayden ügyes vagy! De az a probléma, hogy tényleg teljesen beleestem a valódi punkos énjébe is. Felidéztem a csókunkat. Az igazit. Annyira vonz az a fiú mint egy mágnes. Soha nem éreztem még ilyet. Felnevettem, majd könnyek kezdtek hullani a szememből.(Szerencse, hogy most senki se lát. Komolyan még szerintem is szánalmas vagyok!) Eszembe jutott az a sok hülye lap ami véget vet most a tökéletes boldogságomnak. Azt mondta, hogy ma is bejön. És akkor meg kell tennem... érzem, hogy nincs elég erőm távol tartani magamtól Mikeyt. Nem is akartam. De a saját biztonságom érdekében meg kell tennem. Calum szerint is ez a helyes lépés. Szerintem is az... lenne, ha nem lennék teljesen szerelmes. De az vagyok. Ezért sírok hajnalban, egyedül, sötétben a hülye kórházban.

Még bőgtem egy darabig magamban. Próbáltam erőt gyűjteni, hogy beszélhessek Mikeyval. Kaparászást hallottam valahonnan. Szerintem nem kintről jött. Ilyenkor a legtöbb beteg alszik, a nővérek meg nem nagyon mozgolódnak. Mi lehet ez? Abbahagytam a szipogást és lassítottam lélegzésem, hogy jobban hallhassam honnan jön. Szerintem a szekrény mögül és az ablak felől. Halkan felültem az ágyamban. Nem láttam semmit, mondjuk elég sötét is volt. A hangokat egyre közelebbről hallottam. Nem mertem megmozdulni. Még mindig nem láttam semmit. A lámpám felé fordultam, mikor valaki, valami visszarántott. Újra előre néztem, de nem láttam senkit a szobába. Visszatartottam a lélegzetem. Valami meleg fuvallatot éreztem az arcomon. Csukva volt minden ajtó és ablak. Mintha lehelet lenne. De senki sem volt előttem! Halál szagot éreztem. Egyre közelebbről és közelebbről éreztem. Forró és fullasztó levegőt fújt rám. Mikor távolodni kezdett, csak akkor mertem fellélegezni. Nagyon lehűlt a hőmérséklet. Vacogni kezdtem. Még mindig mozdulatlanul ültem és kerestem valami árnyékot vagy ilyesmit a szememmel. Még mindig hallottam valami kaparást és nyikorgást. Rettegtem, hogy valami megint megtámad.  Az ablakra vetődött meleg színű utcalámpa fényében valami mozgást véltem felfedezi. Odakaptam a fejem. Hallottam, mintha valaki lehelne. Párásodni kezdett az üveg. Majd nyikorgó, karcoló hang következett. Fülemre tapasztottam a kezem, de nem vettem le a szemem az ablakról. Valaki rajzolt a párába, de közben az üveget is felsértette. Nem mertem sikítani sem. Senkit és semmit sem láttam még mindig. Már olyan hideg volt, hogy látszott hogy fújom ki a levegőt. Libabőrös lettem és a hideg futkározott a hátamon. Lassan valami írás lett látható. Nem tudtam elolvasni. Próbáltam felállni és elmenekülni, de ez nyilván lehetetlen volt a sérülésem miatt, amit amúgy ebben a helyzetben teljesen elfelejtettem. Leszedtem magamról a takarót és rohanni próbáltam. Ahogy ráálltam a lábamra erős fájdalmat éreztem, felsikítottam és elvágódtam. Hallottam egy suttogást a fülemben ami egyre hangosabb és hangosabb lett, majd hangos sikításba változott. Nem hagytam, hogy legyőzzön a félelem. A kezeimmel húztam magam a földön előre az ajtó felé. A hangos sikítás hörgő ordításba majd kárörvendő nevetésbe ment át. Kétségbeesetten vonszoltam magam a kijárat felé, majd felforrósodott körülöttem minden. Egyre melegebb lett. Füst fullasztó szaga járta át a tüdőmet. Nagyon nehézzé vált a lélegzetvétel. Megkíséreltem hátra nézni és láttam, hogy meggyulladt a függöny. Végre elértem az ajtót. A kilincsre támaszkodva felhúztam magam és elkezdtem rángatni az ajtót. Nem nyílt. Öklömmel ütöttem és kiabáltam. Valaki végre kinyitotta az ajtót. Én hátraestem a lendületétől. Még mindig folyamatosan ordítottam. Befutott két nagydarab nővér és lefogtak. Mi van? Miért engem fognak le?