Hayden~mgc

Bizonytalanul

Egy darabig csak bambult. Megismételtem a kérdést.

-Hogy láthattam Lukeot? 

-Hát, lehet te is közvetítő vagy.

-Az nem lehet még nem láttam soha életemben szellemet azelőtt, legalábbis én nem vettem észre.- Mikey azt mondta nehéz őket megkülönböztetni az élőktől. Lukeról sem tudtam, hogy...halott. 

De nem. Ez túl abszurd. Csak feltűnt volna valamikor, hogy halottak járnak körülöttem. 

-És nem is csak én láttam őt. Calum is.

-Akkor valami más van a dologban. - gondolkozott Mikey. Az állát simogatta és összeráncolta szemöldökét. -Olvastam egy ősrégi könyvet ami azt állította, hogy van pár lélek aki meg tud jelenni átlagos emberek előtt is. Nem tudom, hogy igaz lehet-e de más indok nem nagyon van. Bár azt is odaírták, hogy ha meg is tud jelenni, akkor is csak azok láthatják akik nagyon közel álltak hozzá. Ezek általában családtagok.

-De hiszen nem vagyok rokonságba Luke-kal, sőt még arra sem emlékszem, hogy ismertem volna.

-Akkor ő ismert, vagy nem tudom. Fogalmam sincs mi lehet a dologban. Majd még utána nézek a könyvben.

-És mi van a hullával, ami feléledt? Szellemekről már volt szó, de járkáló halottakról még nem nagyon beszéltél. Miért hallgatott rád egyáltalán mikor rászóltál? Hogyan éledt fel?

-Nos, tudom irányítani a halottak testét, ha már kiszállt belőlük a lélek. -félve nézett rám, tartott a reakciómtól.

-Mi van?-tört ki belőlem.-Mondjuk ezek után már nem nehéz elhinni. Hozzáteszem az 'Őrült, kék hajú srác meséi' című listámhoz. Ott van az asztalon. Ideadnád?- mutattam az éjjeli szekrény irányába.

Mikey hangosan felröhögött. Én sem bírtam tovább és elnevettem magam. Még ilyen helyzetben is képesek voltunk nevetni. Ez azért furcsa, de örültem ennek.

Átkarolt és megcsókolt.

-Hihetetlen vagy, tudod?- kérdezte mosolyogva, közel tartva arcomat az övéhez.

-Hát reméltem. - nevettem és magamhoz húztam. 

Szenvedélyes, hosszú csókunknak egy gondolat fél másodperc alatt véget vetett.

Eltoltam magamtól.-Te uszítottad rám azt az izét?

-Mi? Dehogyis!

-Akkor ki a fene volt? Elég kicsi a valószínűsége, hogy van itt még valaki aki tudja őket irányítani.

-Komolyan azt gondolod, hogy képes lennék ilyet tenni?- persze, hogy nem, de végül is nem volt más lehetőség.

-Én...nem. Nem tudhatom.

Csalódottnak tűnt. Elhúzódott tőlem, elfordult.  Megérintettem a vállát. 

-Mikey én csak tudni akarom mi folyik itt.

-Ahogy én is. Hinned kell nekem. Én nem lennék képes bántani téged. De kinyírom azt aki ide juttatott téged.

Bólogattam, majd odabújtam hozzá. Simogatta a hajamat. Állát a fejem búbján pihentette. 

Nem bírtam felfogni, mi is történt az elmúlt pár órában. Az a sok hihetetlen dolog amit mondott... Nem akartam neki hinni. Könnyebb lett volna letagadni, de nem volt más magyarázat. Meg az a rejtélyes valaki, aki meg akart engem öletni egy már halott emberrel, és aki történetesen ugyan olyan képességekkel rendelkezik, mint Mikey. De ő nem tehette. Ő nem bántana engem. Ugye nem? Na meg ami közte és köztem történt... A csókok, az ölelések, az, hogy úgy érzem mindent megoszthatok vele. Láthatóan ő is megbízik bennem. Olyan érzés volt mellette lenni mintha az ember csak levegőt venne. Természetes. Nem értettem, hogy élhettem eddig nélküle. Annyira...nem is tudom megmagyarázni, olyan mintha mindig is együtt lettünk volna. Mindezek után is nyugtatóan hatott rám. Normális ember nyilván nem hinne neki, pláne nem csókolná meg, nem ölelgetné mindezek után. Nem is értettem magam.

Valaki kopogott az ajtón. Elengedtük egymást.

- Ki a fene az?-kérdezte Michael ingerülten, amiért félbeszakítottak.

Hirtelen ki vágódott az ajtó.

-Te ki a fene vagy, haver? És mit keresel Hayden szobájában?- kérdezte Cal idegesen.

-Ez meg ki?-fordult hozzám Mikey ügyet sem vetve Calumra.

-Ő Calum.-tájékoztattam.

-Óóó.

-Ő meg itt Michael.- fordultam a másik fiúhoz, aki értetlenül méregette Mikeyt.

-Örülök-küldött egy kamumosolyt Michael felé, majd rém nézve folytatta-és miért van itt?

-Michael, khm...- idegesen vakargattam a tarkóm- ...látogatóba jött hozzám.

-Miért is?

-Ő mentett meg, Calum.

-Ó szóval te is láttad az életre kelt hullát.- röhögött.

-Ami azt illeti, igen. Miért te talán nem hiszel neki?-kérdezte Mikey.

-Csak tele dumálod a fejét mindenféle hülyeséggel.

-Calum! Tudom mit láttam!-kiabáltam.

-Sürgősen fogd vissza magad haver!-fenyegette Michael. Felém fordult. Lehalkította hangját.- Most megyek mert nem bírom tovább elviselni ezt a barmot.-Cal felé biccentett.- De holnap jövök.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd felállt az ágyról. Durván nekiment Calum vállának, majd kiviharzott az ajtón.

-Ezt most miért kellett?- kérdeztem idegesen a fiút.

-Mi a fene volt ez? Te összemelegedtél Clifforddal?- kiabált.

- Te miért nem tudsz hinni nekem mint ő?-halkítottam hangszínemen, és szomorúan lehajtottam a fejem.

-Ó szóval azt hiszed ő a szőke herceg páncélban és fehér lovon csak mert elhiszi a storydat?- mondta cinikusan röhögve. -Nem veszed észre, hogy mennyire elcsavarta a fejed? Bármit elhiszel neki? Komolyan Hayden? Ennél okosabbnak hittelek.

-Ne beszélj így róla!

-Hű már véded is?

-Mi oka lenne ilyeneket kitalálni?

-Mit tudom én. A tag őrült!

-Nem az!

-Jó ha nekem nem hiszel majd ennek fogsz. -levágott az asztalomra egy sárga, iratokkal teli dossziét. Kifelé indult majd hirtelen visszafordult.- El kéne gondolkoznod, kik az igazi barátaid!- mondta, majd távozott.

Könnyes szemmel néztem utána. Most miért csinálta ezt velem? Nekem szükségem van rá. Ő a legjobb barátom. Az egyetlen barátom. 

Egy darabig még néztem utána aztán az éjjeliszekrényhez fordultam. Kezembe vettem a dossziét.

Az elején nagy nyomtatott betűkkel Michael neve, és születési ideje állt. Mikey aktája. Vagyis inkább a fele. Calumék szerint a másik része eltűnt. Akarom én egyáltalán tudni mi van benne? Eltökéltem, hogy hiszek Mikeynak. Tudtam, hogy nem hazudik. Visszahelyeztem az iratokat előző helyükre. Elővettem a telefonom és elindítottam a egy zenét.

Biztos igazat mondott. Nem verne át. Ilyennel senki sem viccelődik. Én is láttam amit láttam. Tudom mit láttam. Ne vagyok őrült. Engem nem lehet csak úgy manipulálni!

A következő pillanatban kirántottam a fülhallgatóm és az aktákért nyúltam.