Hayden~mgc

Az irattár

Valaki kopogtatott. Felálltam, letöröltem pár könnycseppet és az ajtóhoz sétáltam.

-Ki az? -kérdeztem erőtlenül.

-Calum.- hallottam kintről az aggodalommal teli hangot.

Azonnal kinyitottam az ajtót. Egy béna mosolyt erőltettem az arcomra, majd arrébb álltam, jelezve hogy bejöhet.

-Hayden mi a baj?- kérdezte. Belépett, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Én leültem az ágyamra. (Már egész jól megy a közlekedés.) Nem akartam elmondani a fürdős incidenst. Nem is akartam visszagondolni rá.

-Képzeld, van egy szobatársam.-próbáltam terelni a témát. Ezt Cal is észrevette, ahogy azt is, hogy nem lenne jó kérdezősködni az igazi problémámról.

-Öhm, oké. Az jó...gondolom.

-Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Megmutatod nekem az irattárat, amiről beszéltél?

-Mit akarsz te ott?- kérdezte meglepődve a hirtelen jött kérdéstől.

- Csak kíváncsi lettem.- válaszoltam.

-Hát... ha szeretnéd, persze. Majd suli után.- egyezett bele.

Nem az akták érdekeltek igazán. Ki akartam deríteni, hogy van-e valami köze az álmomnak a valósághoz. Ha az a titkos ajtó nem is igaz, akkor is nagyon durva egybeesés lenne ha ott lenne és úgy nézne ki, mint ahogy megálmodtam... És az a pasi. Talán tényleg élt és megölték valahogy. Én legalább is elvágott torokkal láttam kb fél órája...

Kezdek teljesen megbolondulni. Ezek csak hülye álmok meg képzelgések. Szedd össze magad Hayden!

Kis idő múlva Serena is kész volt a zuhanyzással. Megismerkedett Calummal. Mint kiderült, ő is egy osztályba jár velünk, úgyhogy neki se lesz első órája. A fennmaradó időben beszélgettünk és nevetgéltünk. Gyorsan megszárítottam a hajam és visszatértem hozzájuk.

-És melyik suliból jöttél?-kérdezte Serenát Cal.

- Oregonból.- válaszolt.

-Nem jártunk mi egy suliba?- szólaltam meg.

-Nem tudom, lehet. Most, hogy mondod nagyon ismerős vagy valahonnan.

-Valószínűleg akkor onnan. Csak sokat költöztünk és nem voltam ott túl sokáig.

És miért jöttetek ide?- kérdezősködött tovább Cal.

-A szüleim elváltak. Én anyuval ide költöztem, szinte azonnal beíratott ide és itt hagyott. Nagyon megváltozott. Nem is szoktunk annyit beszélni. Apu, a tesómmal együtt maradtak a régi házban.- lehajtotta a fejét. Elég szomorúnak tűnt.

-Van öcséd?- kérdeztem szinte azonnal. Mindketten hülyén néztek rám. Ez most miért is fontos? Nem is válaszolt rögtön, úgyhogy kérdeztem még egyet.- Hogy hívják?- Serena nagyon értetlenül nézett rám.

-Honnan tudtad, hogy öcsém van? Csak azt mondtam, hogy a testvérem.

Hupsz.- Őőő, nem tudom csak úgy jött.-most, hogy mondja tényleg fura. Mindegy, csak beletrafáltam...

-Amúgy Peternek hívják.- válaszolta meg a második kérdésemet.

Lesápadtam és alig kaptam levegőt. Hogyan álmodhattam meg az öccsét is? Túl sok az összefüggés...